15. rész

Dátum: november 7. /csütörtök/
Téma: Az incidens
Hangulat: OMG 2. :O







Ez szörnyű... Szegény Bella... De a fiúk milyen kedvesek. Nem baj. Akkor sem akarom elhinni... Hogy lehetett ez???
      Reggel magamtól keltem és minden álmosság kiment a szememből. Gondolkozva mentem le reggelizni (annyira elmélyültem gondolataimban,hogy majdnem leestem a lépcsőről,és majdnem összetörtem a kedvenc poharam). Végül elindultam suliba. Az éjjel még eshetett az eső,mert foltokban nedves volt az út,és kisebb-nagyobb pocsolyák is éktelenkedtek az úton. Oké,fogalmam sincs ezt miért írtam le. A suliba beérve csak a szokásos fogadott. Káosz,lárma,meg minden. Vivien drámakirálynőt játszott. Fel-alá járkált és "gondolkozott" néha meg elüvöltötte magát,hogy "fogjátok már be,hát szétmegy a fejem..." Senkit nem érdekelt. Bella és Patrik ült csak a helyén,Áron szokásához híven még nem ért be,Ben meg... Na az jó kérdés,hogy Bence hol volt. Odaléptem a testvérekhez. OMG de fura ezt kimondani.
       -Sziasztok! -köszöntem mosolyogva.
       -Szia -viszonozták a mosolyom.
       -Van kedvetek ma átjönni? -kérdeztem,mire bólintottak. -Szuper,akkor 5-kor nálam.
       -5?
      -Ahha. Csütörtök van,gitáróra -húztam el a számat. Aztán bólintottak,mert leesett nekik is. :D
      -Oksa,akkor délután nálad? -kérdezte Bella.
      -Ühüm. Hé,hol van Bence?
      -Nem tudom. Egy fél órája már nem láttam -mondta forgolódva Patrik. Furán néztem magam elé,majd leültem a helyemre.
Becsengetés előtt 3 perccel Áron is megérkezett,aki ugyan úgy igent mondott a délutánra. Na,már csak Bence kell... De hol van Ben?? O.o Pontban csengetéskor belépett a terembe a tanár és el is kezdte az órát. Istenem,hogy én mennyire utálom az iskolát. Olyan unalmas... Első szünetig még mindig nem derült ki, hogy hol van Ben. Órára sem jött,szünetben sem látta senki. Fura... Vajon mi lehet vele?? Na erre a kérdésre nagyszünetben megkaptuk a választ.
A mi négyesünk volt az első,aki kilépett az udvarra. Röhögve mentünk,majd megtorpantunk. Az udvaron egy hatalmas színpad volt felállítva,rajta egy dob,szintetizátor, basszusgitár és 2 akusztikus gitár. A színpad mellett állt Ben,mellette pedig 2 elképesztően helyes srác és egy lány. Mi folyik itt? Az udvarra kiözönlött a tömeg,de csak álltak és nézték a színpadot,meg mellette a 4 embert.
      -Egy kis figyelmet! -szólt az igazgató a mikrofonba. Mindenki elhalkult és a dirire szegeztük tekintetünket. -Mostantól,minden nagyszünetben élőzene fog rátok várni. Rossz idő esetén ez a tornateremben lesz megtartva. 4 diákunk örömmel vállalta,hogy zenélni fog nektek + a kis hölgy mindig idefárad hozzám. Nem is húzom tovább a szót,jöjjön az együttes,aminek a nevét még nem tudom (:D)! Szóval,had szóljon! -kiáltotta az igazgató majd levonult. Helyét az egyik srác vette át. Elmerülve számoltam... Ők négyen vannak. 5 hangszer. Az igazgató azt mondta,hogy 4 diákja vállalta,meg az a lány. De ki az 5. tag??
     -Sziasztok! Aki esetleg nem ismerne: 11/b-s vagyok,Balázs! Ők sorban: Nagy Bence 9/a, Hegedűs Gábor 12/a,és Molnár Aliz,aki nem ide jár,de velünk van. És az utolsó tag,aki mondjuk nem áll itt mellettünk,de biztos,hogy itt van. Antalfy Daniella,gyere ide légyszi. -mondta és én lesokkolódtam. Hogy mi?? Én?? :O Naneee. Mikor nem mentem oda,Ben ellépett a társaságtól és egyenesen hozzám jött. Megfogta a karom és magával húzott. -Nee. Nem akarom. Ben,engedj el. Mi folyik itt?? -mondtam és a karját ütögettem,de nem eresztett. Felráncigált a színpadra. -Szóval Ő itt Daniella,9/a. És akkor most kezdjünk neki. -mondta,ellépett a mikrofontól,majd a basszgitárhoz ment. Gábor beült a dobok mögé,Aliz a szintetizátorhoz,Ben pedig a 2 gitárhoz ráncigált engem. Az egyiket a nyakába akasztotta,a másikat meg nekem adta.
    -Én nem... Bence,én nem tudom miket játszotok!
   -Nyugi,csak olyat,amit Te is tudsz! -kacsintott és beállt a mikrofon elé. Hirtelen Gábor elkezdte ütni a dobot én pedig azonnal felismertem a számot. Green Day - Ashley... Oké.. Az menni fog. Az akkordok a fejemben,Ben még egyszer rám nézett,majd elkezdte. Gyorsan kellett reagálnom. Végül elkezdtem a dalt,ami nem is volt olyan rossz. Mikor befejeztük nagy ováció tört ki. Taps és füttykoncert közepette jöttünk le. Égtem. Az arcom olyan vörös volt,hogy azt elmondani se lehet. Odamentem Belláékhoz,és mikor Ben is oda ért,nyakon vágtam. A kezem csak úgy csattant.
    -Naa. Ezt miért kaptam??
    -Azért. Tudod milyen gáz volt?? Nem tudtál volna szólni róla? -kérdeztem,de Ő csak kajánul vigyorgott. -Na mindegy. Van kedved délután átjönni gitár után?
   -Persze. De csak én? -kérdezte felvont szemöldökkel.
   -Idióta. Dehogyis. Te,Áron,Patrik meg Bella...
   -Ok.

A nap nagyon lassan telt. Unalmas órákat csak még unalmasabbak követték. Végül arra eszméltünk föl, hogy végre kicsöngetnek utolsó óráról és lehet hazamenni. Otthon hamar összedobtam valami kaját és már mentem is gitárra. Szörnyű volt. Ennyit még sose hibáztam. Még ma a "koncert" alatt sem. Ez nem volt az én órám. Egész végig a találka járt a fejemben,és hogy miket fogok kérdezni a négyestől. Ben már haza se ment,egyenesen hozzám jött,majd rá egy fél órára mindenki más is megérkezett,
     -Mit fogunk csinálni? -kérdezte Áron.
     -Üvegezünk! -közöltem higgadtan,mire csodálkozva néztek rám,majd megvonták a vállukat. -Ki kezdi?
     -Én -szólt Bella. Pörgetett,és Patrikon állt meg. -Hm. Felelsz vagy mersz?
     -Felelek.
     -Van lány,aki bejön Neked,de nem vagy hajlandó elmondani?
     -Van. Nem is egy -mondta mire kérdőn néztem rá. Hát ok.
     -Én jövök -tettem fel a kezem. Az üveg Bellára mutatott.
     -Felelek -mondta,mielőtt még megkérdezhettem volna.
    -Hm.. Azt tudom,hogy ti testvérek vagytok. -mutattam rájuk. -Azt viszont még nem értem,hogy Ők ketten hogyan kerültek hozzátok. Beszéltetek valami incidensről: Szóval.A kérdésem: mi volt az az "incidens"??
Mikor kinyögtem,mind a 4-en lefehéredtek. Bella az ajkába harapott,Ben Patrikra nézett,Áron csak leszegett fejjel ült. Végül Patrik Bellára nézett,majd bólintott.
   -Oké. Akkor. Az úgy volt,hogy... -kezdte és mindent elmondott. Lefehéredve hallgattam ahogy meséli,mi történt vele 1 évvel ezelőtt. Szóval,az úgy volt: A 4-esük egy olyan iskolába járt,ahol Általános és Középiskola egyben van. Ben,Áron és Patrik 10-be kellene most nekik járni,de... Itt jön a neheze. A 3 srác nem tartozott kifejezetten a jó fiúk közé,több csínyük sült el rosszul. Aztán az egyik iskolai bulin egy 12-es srác Bellára rontott,aki akkor még csak 14 éves volt. Be volt rúgva,és talán drogozott is. Lefogta Bella kezét és megcsókolta,de olyan durva erővel,hogy Bella száján seb lett. Elvitte táncolni,és folyton valami gusztustalant súgott a lány fülébe,ölelgette meg ilyenek. Áron ezt látta,odament a sráchoz és képen törölte. Patrik és Ben együtt voltak,aztán a sikításra lettek figyelmesek,ami Bellától jött. Mind a ketten odarohantak és leszedték Áront a srácról,de itt nem ért véget a bunyó. A srác vissza ütött volna,mire Patrik és Ben ment neki a fiúnak. Az igazgatójuk vetett mindennek véget, ez volt az utolsó csepp a pohárban és eltanácsolta az iskolából mind a négyüket. Ekkor jöttek át,ebbe az iskolába,de kérték az igazgatót,hogy szeptembertől a 3 fiú is újra járhassa a kilencediket, Bella miatt. Az igazgató nagy nehezen,de bele ment. És itt ért véget a történet.
   -Bella... Én... Sajnálom. Nem tudtam. Akkor már értem,miért sírtál annyira,mikor Barnabás támadott le a folyosón -mondtam lesütött szemmel. Szomorúan rám nézett,és megölelt. -Sajnálom. Inkább elrakom az üveget. Ezek után semmi kedvem játszani. Majd máskor?!
  -Oké. -mosolyogtak rám. Így már értem. Mindent értek. Hogy Bella miért sírt annyira,vagy miért nem akarta elmondani. Hogy Ben és Patrik miért lett olyan ideges,mikor Barnabás a közelünkben volt. Mindent értek. Ja nem.
     -Még egy kérdés. Miért lettél olyan ideges,mikor megláttad Tinát?
     -Öhm... -kezdte,de Patrik átvette a szót.
     -Ezt... Ezt kérdezd meg majd akkor,ha mindannyian itt leszünk. Martina is. Oké?
     -Oh,oké. Bocs.
     -Semmi. Szeretünk Dana.
És hopp: egy csoportos ölelés.
Nem beszélgettünk többet. Nem tudtunk mit. Csak gondolkoztunk. Sajnálom Bellát. Elmentek,én pedig ledőltem az ágyra...