14. rész

Sziasztok!! :)
Úúú. Annyi: Köszönök mindent mindenkinek!
Nagyon jól esnek a komik.:)
És most jöjjön a 14. rész,ami kicsit sokkoló lehet?!
Nem tudom,majd Ti eldöntitek!

Dátum: november 6. /szerda/

Téma: Rokoni kapcsolat

Hangulat:WTF?! O.o

       Oké. Engem ez sokkolt... Hogy nem mondták el,vagy hogy nem vettem észre. Oh istenem én balek. Kezdem akkor. Az elmúlt 1 hónap megint gyorsan elrepült,semmihez nem volt kedvem. A Facebook-ot auguszgusban láttam utoljára,nem is hiányzott,de azért tegnap felnéztem rá. 91 ismerősnek jelölés,13 üzenet és 264 értesítés. Na,ilyen se volt nagyon... Mikor megláttam,lecsuktam a laptop fedelét,de végül meg kellett néznem. Másfél óra volt,mire mindent elrendeztem,de végeztem. Az őszi szünet is hamar eltelt. Az egész úgy telt,hogy vagy otthon gubbasztottam és olvastam/filmeztem/lovagoltam,vagy anyánál voltam és esetleg elmentünk vásárolni,vagy a többi időmet a barátaimmal töltöttem. Október 31-én megünnepeltük Patrik 16. szülinapját (16. De mégis hogyan?? Én vagyok 15 -leszek- mivel év vesztes vagyok,Igaz Patrik is az,de akkor is 10.-be kéne most járnia...?? :O ). Egy nagy bulit csaptunk neki Benéknél. Patrik mit sem sejtett. Már 8-kor kész káosz volt,egy csomóan eljöttek,akiket alig ismertünk... Ennyi lenne a szünetem...

     Reggel suliba menni se volt kedvem,annyira fájt a hasam,de apa elküldött,mondván: lázam nincs,mehetek. Hát jó. Hangulatomat még az is tetézte,hogy szakadt az eső. Szép jó reggelt mindenkinek. Morcosan vánszorogtam a suliig,ahol minden megváltozott. Mármint a hangulatom,meg a nézeteim,más nem.

       Feltűnt,hogy mostanában Barnabás leszállt rólunk,így a fiúk is megnyugodtak. Aha. Nagyszünetig minden oké volt,de ott aztán minden robbant. A fiúk beszélgettek,Bella a mosdóba indult,én pedig a büfébe. Hamarabb visszaértem,mint Bella,így leültem a helyemre. Nagyban nevettünk valamin,amikor kis hangokat hallottunk a folyosóról,végül egyre erősebben ki lehetett hallani ahogyan Bella Patrik nevét kiáltja/sikítja. A srác mosolya rögtön lehervadt és idegesen állt fel. Indulatosan indult ki a teremből,mire mindannyian egy emberként tódultunk utána. A tömeg elzárta az ajtót,így Bennek és Áronnak nehezen,de sikerült utat törnie a folyosóra. Áron megragadta a karom és húzott magával,nehogy a tömegbe vesszek...Kint ez fogadott: Barnus szorosan fogja Bella karját és magához húzza. A szeme sem állt jól. De szó szerint. Furcsán csillogott,és önkívületi állapotban volt. Drogozott. Állapítottam meg egy pillanat alatt. Bella már-már sírt és Patrik nevét sikította. A fiú odalépett a lányhoz és kitépte Barnus karjai közül. Hátralökte és reflexből behúzott egyet a magánkívüli állapotban lévő fiúnak. A 2 srác fölött elnézve megláttam Blant,aki sokkolva állt. Mikor rám nézett,aprót bólintott,nyelt egyet és Bella felé biccentett. Értettem. Odaugrottam a síró lány mellé és szorosan megöleltem,hogy ne lásson semmit. Barnabás orra vérzett. Reflexei sem működtek jól a drog hatása miatt. Ben és Áron pont akkor lépett oda Patrikhoz,mikor Patrik behúzott még egyet a fiúnak,de a gyomorszájába. Automatikusan odakapott és összerogyott a földön. Patrikot lefogta a 2 srác,de olyan düh és méreg fogta el,hogy kitépte a kezét a szorításból és bevert még egyet Barnabásnak. Az egésznek az igazgató és a magyartanár vetett véget.

      -Tihanyi! Azonnal álljon fel!! -kiáltotta az igazgató. A folyosón hirtelen olyan csend lett,hogy egy tű leejtése is fülsüketítő lett volna. -Azt mondtam most!

      -Tihanyi és Nemes! Mi a francot művelnek maguk? -kérdezte döbbentem a magyartanár.

      -Mind a kettő az irodámba! Most. Lódítsanak,egy-kettő -tapsolt az igazgató.-Epresy,jól van? Kérem,Antalfy,kísérje ki a mosdóba.

Némán bólintottam. Megfogtam a kezét és elvittem onnan. Blan velünk tartott. Ő is sokkolt volt. A szerelmét ilyennek látni. Hjaj...
A mosdóban megmostuk Bella arcát,de csak folyt a könnye.

      -Istenem. Ez mi-hind az é-hén hibá-hám... -zokogta a vállamnak.

      -Ne mondj butaságot. Már miért lenne?

      -Mi van Patrikkal?? Hol van? Látni akarom. Ez mind az én hibám. Komolyan. Féltem. Fogalmam sincs mi lett volna,ha Patrik nem hallja meg,hogy neki kiáltom! -mondta,és már semmi jele nem volt,csak a szemén látszott,hogy sírt. Mindenét átvette az aggodalom.

        -De meghallotta. Ne is gondolj erre. Az egy bunkó...

        -És be is volt szívva -tette hozzá a nővérem,mire bólintottam. Bella csak Patrik nevét hajtotta.

         -Ne sírj,kérlek. Nincs semmi baj. Patrik jól van. És Te is! Bella,hallod -könyörögtem. Szünet végéig a mosdóban rostokoltunk,amikor valaki feltépte az ajtót. Patrik jelent meg,aggódó arccal. Bella nem várt semmit,odalépett hozzá és szorosan megölelte. Patrik ugyan így tett,el se akarta engedni a lányt. Puszit adott neki. De édesek voltak istenem. De komolyan. Ezek tuti járnak. (Ezt egyébként a nap folyamán szóvá is tettem.)

         -Minden oké? -kérdezte a fiú. Bella nem válaszolt.

        -Most már igen -feleltem és óvatosan elmosolyodtam. Visszamentünk a terembe. Aztán le az öltözőbe,mert tesi jött. Amúgy,mint kiderült: Patrik egy igazgatóit kapott,Barnabás pedig egy fegyelmit,és ha kiderül,hogy még egyszer drogozott,azonnali hatállyal eltanácsolják az iskolából.

       -Bella. Ne tagadd. Ti jártok,ugye? -kérdeztem.

       -Tessék? Kivel járok?

       -Patrik.

       -Nem! Dehogyis.

       -Kérlek. Látszik. Egy csomó jel ezt mutatja.

       -Nem. Félreérted. Én nem járok vele. Azért,mert... -megakadt.

        -Mert? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

        -Mert nem. Ajj. Hosszú. Nem akarok róla beszélni.

        -Bella. Tudod,hogy megbízhatsz bennem. Na mondjad.

        -Dana! Nem. Hagyj már. -förmedt rám.

        -Jó bocs... -mondtam és ott hagytam.

        -Várj,most mi van?

        -Ha nem mondod el,akkor hagyjál. Szia. -és kimentem. Picit hátrafordultam. Döbbenten állt a pad előtt,és szemén egy könnycsepp folyt le.

Bent a teremben láttam,hogy oda megy Patrikhoz,és beszélnek valamit,néha rám pillantanak. A fiú idegesen rázta meg a fejét,mire Bella csalódottan bólintott. A tesi könnyű volt,tetszett. Az egész napunk nyomott volt. Bella többször is próbált velem beszélni,de mikor hátrafordultam,megkérdeztem,hogy : elmondod? Nem?! Oké. Akkor semmi! és visszafordultam. Csalódott volt. Utolsó óra után megvártam,míg mindenki hazamegy. Nem volt kedvem senkinek a társaságához. Otthon egyedül voltam, megcsináltam a házijaimat. Olyan 3 fele nem bírtam tovább és kimentem lovagolni. Arra a tisztásra mentem,ahol Bennel voltam egyszer szeptemberben. Az a meseszép hely. Ahogy oda értem,rögtön lenyugodtam. Nem sokáig voltam ott. Hazafele lovagoltam,amikor láttam,hogy Bella kanyarodik az ajtónkhoz. Elkezdtem vágtázni,és így pont akkorra értem haza,amikor csengetett. Csakhogy a lovat le kellett raknom. Bevezettem az istállóba és futni kezdtem. A csengő még mindig szólt. Sietősen az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

     -Szia -köszöntem hűvösen.

      -Szia -felelte halkan.

      -Bejössz,vagy ott állsz?

      -Bemegyek. Csak várjuk meg Patrikot.

      -Patrik? Minek jön ide?!

      -Jaj. Mert tartozunk Neked egy vallomással -sóhajtotta.

      -Mi? Akkor tényleg jártok?

     -Nem! Dana. Kérlek. Csak hallgass meg minket -mondta és abban a pillanatban Patrik is ott termett. Beengedtem őket és leültünk a nappaliba.

     -Hallgatlak titeket -néztem rájuk.

     -Jaj,Dana. Ne haragudj rám. Kérlek -kezdte Bell. -Sokat gondolkoztam a mai napon,mai nap után. Patrikkal megbeszéltem. Most már ideje tudnod -szólt halkan,mire egyre kíváncsibb lettem. -Emlékszel, mikor Bennél voltunk és feltetted a kérdést,hogy tetszik-e Patrik? -kérdezte és bólintottam. -Ott,mikor a választ mondtam. Hogy is volt? Ja igen:"Mi?? Dehogyis,soha! Ő a b..." És itt megbotlottam. Azt mondtam Neked,hogy csak a barátom. De több annál. Dana... -sóhajtott egyet. - Patrik a bátyám.

Elkerekedett a szemem. Hogy mi?? Ez most komoly?? És miért nem mondtátok el előbb? Áron és Ben tudja,igaz? Ezek a gondolatok voltak bennem. Szívem szerint megkérdeztem volna ezeket. De nem tudtam. Nem jött ki hang a számon.

    -Oh. Már minden világos -nyögtem be a szavakat.

    -Lexi, Kérlek ne haragudj ránk. Nem akartuk,hogy bárki megtudja -mondta Patrik.

    -Persze,megértem. Csak még nem fogtam fel. Kérhetek egy kis időt? -kérdeztem,mire bólintottak. Aztán elmentek.

Testvérek?? Ne már... Ezt nem hiszem el. Dana,hogy lehettél ilyen hülye,hogy ezt eddig nem vetted észre?? Most már csak 2 kérdésem maradt... Mi volt Tina és Bella között a vita? És mi volt az az incidens,amit nem akarnak elmondani?? Most már tudnom kell!! Holnap erre rá is kérdezek...