12.rész

Sziasztok! :)
Úristen. El sem hiszem,átléptük az 1100

oldalmegjelenítést is.

Köszönöööm! Mindenkinek.

Aki olvassa,komizik és az állandó olvasóknak is! ♥

Szóval mindenkinek. Most pedig jöjjön a 12. rész.
Jó olvasást!! :)

Dátum: szeptember 7. /szombat/

Téma: Tin és Dom ♥

Hangulat: Boldog

    Reggel a telefonomra keltem.SMS-em jött,amit alig akartam felfogni. Hirtelen kiment minden álmosság a szememből és izgatottan kezdtem el felöltözni. Rekordidő -csupán 6 perc- alatt sikerült felöltöznöm,fésülködni,fogat mosni. Leszaladtam a lépcsőn (az utolsóról majdnem leestem :/ ) és megálltam az ajtó előtt. Kicsit vártam,majd mosolyogva nyitottam ki az ajtót. Mosolyom azonnal lehervadt az arcomról,mert nem állt ott senki. Hátat fordítottam és már pont be akartam csukni,amikor egy kis kéz tapadt a szememre.

         -Vááá Tinaaaa! -sikítottam boldogan. Megfordultam és egymás nyakába ugorva visítottunk. Aztán megláttam,az elveszett harmadik felemet is. Elengedtem Tinát,és mosolyogva léptem hozzá. Mit sem sejtett,ölelésre nyitotta karját,de neki is a nyakába ugrottam. Annyira hirtelen érkeztem,hogy mind a ketten hátra estünk. Jobban mondva én rá

          -Annyira sajnálom -szabadkoztam,hisz rá estem. Mikor láttam,hogy felröhög én is elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Leszálltam róla és felsegítettem,majd mindkettőjüket egyszerre öleltem meg. -Annyira hiányoztatok!! Tin. Dom. Fel sem tudjátok fogni. Pedig ez csak 3 hónap volt. Annyira örülök Nektek - locsogtam miközben bejöttünk a házba. Komolyan. Alig akartam elhinni,hogy Dom és Tina nálam van. A nyarat mind a 3-an külön országokban töltöttük. Tina Barcelonában volt (Spanyolország) Dom pedig Rio de Janeiro-ban (Brazília). Én meg hát. Itt. Magyarországon. Esetleg jövő nyáron megyünk mi is valahova. Na mindegy. Most elkalandoztam. Szóval Dom a múlt héten,Tina pedig tegnapelőtt jött haza. Az első napokról le is maradtak. Azt sajnálom,hogy Ők a legjobb barátaim,de mégis mind a hárman más iskolába mentünk. Tényleg,ez hogy lehetett?!

          -Meséljetek,kérlek -könyörögtem.

          -Jó,jó. Ki kezdje? -kérdezte Dom.

          -Nekem mindegy.

          -Akkor hajrá Tina -kacsintott a lányra.

          -Jó.Barcelóna egyszerűen fantasztikus... -kezdte,és fél órán keresztül mesélt arról,hogy milyen ott az élet,miket látott,milyenek a különböző tájak,milyen érdekes a konyhájuk és hogy összeismerkedett egy csapattal,akik velünk egy idősek és tök jóba lett velük. -De sajna eltelt a nyár és haza kellett jönnünk - fejezte be szomorúan a mesélést.

         -Hű. Na és Te,Dom? -mosolyogtam a srácra.

         -Rio mesés. Láttad már képen a Copacabana-t?!-kérdezte és bólintottam. Mindent elmesélt. Hű. Komolyan. Olyan áhítattal hallgattam. Oké,Tinának el nem mondom,hogy Dom története sokkal jobban lekötött. Uuuu. El akarok menni Rio-ba.

          -Azta Dom. Nem vagytok semmik komolyan. Mind a ketten ilyen fantasztikus helyen. Hű.

          -Te se panaszkodj. Rohadt jó házatok van -mondta Dom és körülnézett.

          -Juuj Lexi. Milyen a gimi?? -kérdezte Tina. Arcán csodálat és félelem ült.

          -El se tudod hinni,hogy milyen jó -áradoztam egy sort én is nekik. Röhögtek és nyugtattak,hogy levegőt is vegyek. Pont a Barnust meséltem nekik (sajna meglátták a kezem),amikor csöngettek. Íí a francba. Elfelejtettem. Bella jött,hogy menjünk vásárolni. Váá. Kinyitottam az ajtót és beengedtem.

         -Sziaa...sztok. -köszönt meglepetten.

         -Szia Bell. Gyere. Hagy mutassalak be. Srácok. Ő itt Epresy Bella,az osztálytársam,barátnőm. Bella,Ő itt Sehr Martina,Ő pedig Falczer Dominik -mutattam rájuk. -A legjobb barátaim általánosból.

         -Örülök. -fogott kezet velük Bella. -Megyünk akkor vásárolni?

         -Még jó. Jöhetnek Ők is?!

          -Őhm. Persze -mondta furcsán Bell.

Míg gyorsan elkészültem,lent hagytam a nappaliban a 3 barátomat (Jaj,én marha.Amit nem biztos,hogy kellett volna). Elkészültem és indulhattunk is.Éreztem,hogy vibrál a levegő,de nem jelenítettem neki sok tulajdonságot,egészen a plázáig.Ott 3-an (lányok) bementünk egy butikba,ahol Tina és Bella egy irányba mentek a pólókhoz,én pedig a nadrág irányába. Hirtelen kiabálásra lett figyelmes az eladó is és én is. Megismertem Tina hangját.Odafutottam és a 2 lány szemben állt egymással.Tina kiborulva,Bella csendben (mind a kettő a szokásosan) és csak dühöngtek.

         -Bella én nem hiszem el!! Tudod hogy hiányzik? -üvöltött Tina.

          -Igen.Elhiszem.De én akkor sem tehetek erről! -kiáltotta az egyébként nyugodt lány.

           -Lányok,kérlek ne itt!-kérleltem Őket de nem hagyták abba. Domra néztem,aki most ért vissza hozzánk és kikerekedett szemmel bámult be.-Lányok!Elég volt!Most azonnal befejezitek és jöttök velem.Egy-kettő -szóltam kicsit hangosabban. Abbahagyták és kifele indultak. Elnézést kértem az eladótól és már el is tűntem. Nem.Fogalmam sem volt,mi ütött beléjük,de nem is érdekelt.

           -Oké. Nem tudom mi van itt,nem érdekel min vesztetek össze,ezzel hagyjatok engem békén. De! Most leülünk ide,mert én éhen halok,és addig meg se szólaltok,míg nem végeztünk! -jelentettem ki és leültünk egy palacsintázóba. Dominikkal ketten beszélgettünk,két barátnőm meg se mert szólalni.

        -Ohó. Hol hagytátok a 3 utánfutó srácot?? Meg hol szedtétek össze ezt a kettőt? Á,nem is értem. Ők ketten pont hozzátok valóak,de tényleg nem vágom,hogy a három fiú miért mindig veletek van. Azoknak elment az eszük -mondta egy gúnyos hang,amit azonnal felismertem. Bellával egyszerre néztünk egymásra.

       -Tudod. Fogalmam sincs,mit akarsz ezzel mondani. 1. Én nem kértem,hogy a fiúk velem legyenek. Maguktól döntöttek,hogy kedvelik a társaságom. 2. Őket hagyd. Mit ártottak Neked? Amúgy a barátaim. Semmi közöd hozzá. 3. Miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? Mondjuk az édes kis cukormáz kapcsolatoddal,a barátoddal meg a kis barátnőiddel? Rólunk szállj le -közöltem vele lazán, reflexből. Felvont szemöldökkel nézett rám. Már akkor tudtam,hogy megbántottam.

        -Hah. Mit tudsz Te az én életemről?! Mit tudsz te a "cukormáz" kapcsolatomról?! Semmit! Akkor ne szólj bele -üvöltött. Betti lefogta az egyik karját.

        -Vivi. Gyere már. Mindenki minket néz -pillantott körbe Gréta.Mire Vivien egy kicsit lenyugodott, óvatosan nézett rám.

        -Egyébként nem élek boldog kapcsolatban.Semmilyenben,ha érdekel. Barnus szakított velem -mondta halkan. Jéé. Egy lelkes ember. Nem egy vipera. Na jó de. -Na jó,hagyjatok lúzerek -fordított nekünk hátat.

Visszaültem a sokkolt társaságomhoz. Jobban mondva Tina és Dom volt sokkos.

        -Ki volt ez a csaj?-kérdezték szinte egyszerre.

        -Osztálytárs...-motyogtam magam elé. Lassan elfáradtunk,így haza fele ballagtunk. Bella a kapuban elköszönt tőlem,Tinnek és Domnak meg csak morgott valamit.

Ez a nemtetszés kölcsönös volt,de nem firtattam. Dom és Tina még bejött hozzánk. Apu már otthon volt. Boldogan konstatálta,hogy a 2 barátom a nappaliban ül. Megjegyezte,hogy régen látta Őket majd elment. Még 2 órát beszélgettünk aztán menniük kellett. Felmentem a szobámba és estig azon gondolkodtam,hogy min vesztek össze ennyire a lányok,de nem jutottam semmire. Hisz most találkoztak először,vagy nem? Vagy nem?? :O