15. rész

Dátum: november 7. /csütörtök/
Téma: Az incidens
Hangulat: OMG 2. :O







Ez szörnyű... Szegény Bella... De a fiúk milyen kedvesek. Nem baj. Akkor sem akarom elhinni... Hogy lehetett ez???
      Reggel magamtól keltem és minden álmosság kiment a szememből. Gondolkozva mentem le reggelizni (annyira elmélyültem gondolataimban,hogy majdnem leestem a lépcsőről,és majdnem összetörtem a kedvenc poharam). Végül elindultam suliba. Az éjjel még eshetett az eső,mert foltokban nedves volt az út,és kisebb-nagyobb pocsolyák is éktelenkedtek az úton. Oké,fogalmam sincs ezt miért írtam le. A suliba beérve csak a szokásos fogadott. Káosz,lárma,meg minden. Vivien drámakirálynőt játszott. Fel-alá járkált és "gondolkozott" néha meg elüvöltötte magát,hogy "fogjátok már be,hát szétmegy a fejem..." Senkit nem érdekelt. Bella és Patrik ült csak a helyén,Áron szokásához híven még nem ért be,Ben meg... Na az jó kérdés,hogy Bence hol volt. Odaléptem a testvérekhez. OMG de fura ezt kimondani.
       -Sziasztok! -köszöntem mosolyogva.
       -Szia -viszonozták a mosolyom.
       -Van kedvetek ma átjönni? -kérdeztem,mire bólintottak. -Szuper,akkor 5-kor nálam.
       -5?
      -Ahha. Csütörtök van,gitáróra -húztam el a számat. Aztán bólintottak,mert leesett nekik is. :D
      -Oksa,akkor délután nálad? -kérdezte Bella.
      -Ühüm. Hé,hol van Bence?
      -Nem tudom. Egy fél órája már nem láttam -mondta forgolódva Patrik. Furán néztem magam elé,majd leültem a helyemre.
Becsengetés előtt 3 perccel Áron is megérkezett,aki ugyan úgy igent mondott a délutánra. Na,már csak Bence kell... De hol van Ben?? O.o Pontban csengetéskor belépett a terembe a tanár és el is kezdte az órát. Istenem,hogy én mennyire utálom az iskolát. Olyan unalmas... Első szünetig még mindig nem derült ki, hogy hol van Ben. Órára sem jött,szünetben sem látta senki. Fura... Vajon mi lehet vele?? Na erre a kérdésre nagyszünetben megkaptuk a választ.
A mi négyesünk volt az első,aki kilépett az udvarra. Röhögve mentünk,majd megtorpantunk. Az udvaron egy hatalmas színpad volt felállítva,rajta egy dob,szintetizátor, basszusgitár és 2 akusztikus gitár. A színpad mellett állt Ben,mellette pedig 2 elképesztően helyes srác és egy lány. Mi folyik itt? Az udvarra kiözönlött a tömeg,de csak álltak és nézték a színpadot,meg mellette a 4 embert.
      -Egy kis figyelmet! -szólt az igazgató a mikrofonba. Mindenki elhalkult és a dirire szegeztük tekintetünket. -Mostantól,minden nagyszünetben élőzene fog rátok várni. Rossz idő esetén ez a tornateremben lesz megtartva. 4 diákunk örömmel vállalta,hogy zenélni fog nektek + a kis hölgy mindig idefárad hozzám. Nem is húzom tovább a szót,jöjjön az együttes,aminek a nevét még nem tudom (:D)! Szóval,had szóljon! -kiáltotta az igazgató majd levonult. Helyét az egyik srác vette át. Elmerülve számoltam... Ők négyen vannak. 5 hangszer. Az igazgató azt mondta,hogy 4 diákja vállalta,meg az a lány. De ki az 5. tag??
     -Sziasztok! Aki esetleg nem ismerne: 11/b-s vagyok,Balázs! Ők sorban: Nagy Bence 9/a, Hegedűs Gábor 12/a,és Molnár Aliz,aki nem ide jár,de velünk van. És az utolsó tag,aki mondjuk nem áll itt mellettünk,de biztos,hogy itt van. Antalfy Daniella,gyere ide légyszi. -mondta és én lesokkolódtam. Hogy mi?? Én?? :O Naneee. Mikor nem mentem oda,Ben ellépett a társaságtól és egyenesen hozzám jött. Megfogta a karom és magával húzott. -Nee. Nem akarom. Ben,engedj el. Mi folyik itt?? -mondtam és a karját ütögettem,de nem eresztett. Felráncigált a színpadra. -Szóval Ő itt Daniella,9/a. És akkor most kezdjünk neki. -mondta,ellépett a mikrofontól,majd a basszgitárhoz ment. Gábor beült a dobok mögé,Aliz a szintetizátorhoz,Ben pedig a 2 gitárhoz ráncigált engem. Az egyiket a nyakába akasztotta,a másikat meg nekem adta.
    -Én nem... Bence,én nem tudom miket játszotok!
   -Nyugi,csak olyat,amit Te is tudsz! -kacsintott és beállt a mikrofon elé. Hirtelen Gábor elkezdte ütni a dobot én pedig azonnal felismertem a számot. Green Day - Ashley... Oké.. Az menni fog. Az akkordok a fejemben,Ben még egyszer rám nézett,majd elkezdte. Gyorsan kellett reagálnom. Végül elkezdtem a dalt,ami nem is volt olyan rossz. Mikor befejeztük nagy ováció tört ki. Taps és füttykoncert közepette jöttünk le. Égtem. Az arcom olyan vörös volt,hogy azt elmondani se lehet. Odamentem Belláékhoz,és mikor Ben is oda ért,nyakon vágtam. A kezem csak úgy csattant.
    -Naa. Ezt miért kaptam??
    -Azért. Tudod milyen gáz volt?? Nem tudtál volna szólni róla? -kérdeztem,de Ő csak kajánul vigyorgott. -Na mindegy. Van kedved délután átjönni gitár után?
   -Persze. De csak én? -kérdezte felvont szemöldökkel.
   -Idióta. Dehogyis. Te,Áron,Patrik meg Bella...
   -Ok.

A nap nagyon lassan telt. Unalmas órákat csak még unalmasabbak követték. Végül arra eszméltünk föl, hogy végre kicsöngetnek utolsó óráról és lehet hazamenni. Otthon hamar összedobtam valami kaját és már mentem is gitárra. Szörnyű volt. Ennyit még sose hibáztam. Még ma a "koncert" alatt sem. Ez nem volt az én órám. Egész végig a találka járt a fejemben,és hogy miket fogok kérdezni a négyestől. Ben már haza se ment,egyenesen hozzám jött,majd rá egy fél órára mindenki más is megérkezett,
     -Mit fogunk csinálni? -kérdezte Áron.
     -Üvegezünk! -közöltem higgadtan,mire csodálkozva néztek rám,majd megvonták a vállukat. -Ki kezdi?
     -Én -szólt Bella. Pörgetett,és Patrikon állt meg. -Hm. Felelsz vagy mersz?
     -Felelek.
     -Van lány,aki bejön Neked,de nem vagy hajlandó elmondani?
     -Van. Nem is egy -mondta mire kérdőn néztem rá. Hát ok.
     -Én jövök -tettem fel a kezem. Az üveg Bellára mutatott.
     -Felelek -mondta,mielőtt még megkérdezhettem volna.
    -Hm.. Azt tudom,hogy ti testvérek vagytok. -mutattam rájuk. -Azt viszont még nem értem,hogy Ők ketten hogyan kerültek hozzátok. Beszéltetek valami incidensről: Szóval.A kérdésem: mi volt az az "incidens"??
Mikor kinyögtem,mind a 4-en lefehéredtek. Bella az ajkába harapott,Ben Patrikra nézett,Áron csak leszegett fejjel ült. Végül Patrik Bellára nézett,majd bólintott.
   -Oké. Akkor. Az úgy volt,hogy... -kezdte és mindent elmondott. Lefehéredve hallgattam ahogy meséli,mi történt vele 1 évvel ezelőtt. Szóval,az úgy volt: A 4-esük egy olyan iskolába járt,ahol Általános és Középiskola egyben van. Ben,Áron és Patrik 10-be kellene most nekik járni,de... Itt jön a neheze. A 3 srác nem tartozott kifejezetten a jó fiúk közé,több csínyük sült el rosszul. Aztán az egyik iskolai bulin egy 12-es srác Bellára rontott,aki akkor még csak 14 éves volt. Be volt rúgva,és talán drogozott is. Lefogta Bella kezét és megcsókolta,de olyan durva erővel,hogy Bella száján seb lett. Elvitte táncolni,és folyton valami gusztustalant súgott a lány fülébe,ölelgette meg ilyenek. Áron ezt látta,odament a sráchoz és képen törölte. Patrik és Ben együtt voltak,aztán a sikításra lettek figyelmesek,ami Bellától jött. Mind a ketten odarohantak és leszedték Áront a srácról,de itt nem ért véget a bunyó. A srác vissza ütött volna,mire Patrik és Ben ment neki a fiúnak. Az igazgatójuk vetett mindennek véget, ez volt az utolsó csepp a pohárban és eltanácsolta az iskolából mind a négyüket. Ekkor jöttek át,ebbe az iskolába,de kérték az igazgatót,hogy szeptembertől a 3 fiú is újra járhassa a kilencediket, Bella miatt. Az igazgató nagy nehezen,de bele ment. És itt ért véget a történet.
   -Bella... Én... Sajnálom. Nem tudtam. Akkor már értem,miért sírtál annyira,mikor Barnabás támadott le a folyosón -mondtam lesütött szemmel. Szomorúan rám nézett,és megölelt. -Sajnálom. Inkább elrakom az üveget. Ezek után semmi kedvem játszani. Majd máskor?!
  -Oké. -mosolyogtak rám. Így már értem. Mindent értek. Hogy Bella miért sírt annyira,vagy miért nem akarta elmondani. Hogy Ben és Patrik miért lett olyan ideges,mikor Barnabás a közelünkben volt. Mindent értek. Ja nem.
     -Még egy kérdés. Miért lettél olyan ideges,mikor megláttad Tinát?
     -Öhm... -kezdte,de Patrik átvette a szót.
     -Ezt... Ezt kérdezd meg majd akkor,ha mindannyian itt leszünk. Martina is. Oké?
     -Oh,oké. Bocs.
     -Semmi. Szeretünk Dana.
És hopp: egy csoportos ölelés.
Nem beszélgettünk többet. Nem tudtunk mit. Csak gondolkoztunk. Sajnálom Bellát. Elmentek,én pedig ledőltem az ágyra...

Új blog. Szavazás!!

Sziasztok!! :)
Arra gondoltam,hogy indítok egy új blogot. Arra szeretnélek kérni titeket,hogy indítottam egy szavazást, bal oldalt fent van. Olvasnátok-e?! Ha a többség igen,akkor elindítom. :)

A történet:

Egy fiú élete,aki nem tudta,mi az,hogy család és szeretet. Nem volt élete,az árvaházban nevelkedett,ahol senki nem kedvelte,félénk, csendes, visszahúzódó lett. Aztán jött egy házaspár,akiknek nem lehetett saját gyerekük és így egy adoptálásra kényszerültek. A gyerekeket elnézve az asszonyt megrémítette mind,kivéve a főszereplő,aki az ágyán csendben olvasott. Azt a gyereket fogadták örökbe,de az "apának" tüdőbaja volt így pár hónap múlva meghalt. Az "anya" gondoskodott a srácról,iskolába járatta,ahol meglátta élete szerelmét,de tudta,hogy elérhetetlen számára...Az anya lassan kezdett nem törődni vele,a fiú elzüllött,rossz társaságba keveredett és így még a kis reményt is elvesztette,hogy normális élete legyen, és a lány sem kereste a társaságát. Felkeresve igazi szüleit,még egy lapáttal tett az idegrendszerére...

Oké,ezt nem fogalmaztam meg valami jól,de szerintem nem rossz egy alapötlet. Kérlek szavazzatok! ;)

A díjam (??) ^^

Öhm... Nagyon köszönöm a díjat +Szemenkár Enikő -nek ^^

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küldd tovább 11 embernek!

 

 

11 dolog rólam:

1. Imádok írni ♥

2. Imádok rajzolni ♥

3. Imádok a barátaimmal lenni ♥

4. Gyengém a kutyák és a lovak

5. Enyhén SzJG fanatikus vagyok

6. Egy nagyon jó könyvvel mindig le lehet nyűgözni

7. Kedvenc virágom a rózsa

8. Meglepődtem,hogy kaptam ezt a díjat

9. Imádom Vastag Csabát :$ :D

10. Hamar "belezúgok" a könyv fiú főhősébe :$ :D (azok általában jól néznek ki. :$ )

11. Kicsit kocka vagyok :P 

 

 

11 kérdés: (válasz)

1. Szereted a csokit? Igen. ^^

2. Ki az álompasid? Hűű. Nem tudom. Minden helyesnek leírt könyvszereplő. :$ (csak a fantázia) De tényleg nem tudom. Nincsen. :/

3. Kedvenc üdítő? Kóla,Nest Tea

4. Kiolvastad a kötelezőket? Nem. Életemben talán 2X... Idénre nem is kaptunk O.o

5. Van kedvenc blogod? Igen,több is. ^^ Majd készítek egy listát,hogy mit ajánlok. :)

6. Hol voltál nyaralni? Idén sehol. :(

7. Ettél már chilis csokit? Nem. :D És nem is nagyon akarom megkóstolni.

8. Kedvenc énekes? Vastag Csaba

9. Van olyan sztár/celeb akit utálsz? Igen. Nem is egy. Nem férne ide ki,de akit a legjobban utálok Justin Bieber... :/

10. Voltál beteg a nyáron? Hál isten nem... XD

11. SZEPTEMBER 2. :D Várod mi? Persze,mindenképp... :D Iskola. Bah. Főleg kilencedik?!

11 kérdés:

1. Van kedvenc színészed?

2. Ha olvastad az SzJG-t,ki a kedvenced?? 

3.  Milyen könyveket olvastál?

4. Mivel töltötted leginkább a nyarad?

5. Szereted az osztályodat?

6. Van legjobb barátod/barátnőd?

7. Mióta írsz?

8. Mit jelent számodra az írás?

9. Van-e kedvenc tantárgyad?

10. Mennyire várod a sulit?

11. Melyik állat a kedvenced? 

11 ember akinek tovább küldöm:

 

1. Kath

2. Csíllúú

3. Mentacukor

4. Vivcah

5. Zsuzsi

Bocs,csak ennyit tudtam. :/

14. rész

Sziasztok!! :)
Úúú. Annyi: Köszönök mindent mindenkinek!
Nagyon jól esnek a komik.:)
És most jöjjön a 14. rész,ami kicsit sokkoló lehet?!
Nem tudom,majd Ti eldöntitek!

Dátum: november 6. /szerda/

Téma: Rokoni kapcsolat

Hangulat:WTF?! O.o

       Oké. Engem ez sokkolt... Hogy nem mondták el,vagy hogy nem vettem észre. Oh istenem én balek. Kezdem akkor. Az elmúlt 1 hónap megint gyorsan elrepült,semmihez nem volt kedvem. A Facebook-ot auguszgusban láttam utoljára,nem is hiányzott,de azért tegnap felnéztem rá. 91 ismerősnek jelölés,13 üzenet és 264 értesítés. Na,ilyen se volt nagyon... Mikor megláttam,lecsuktam a laptop fedelét,de végül meg kellett néznem. Másfél óra volt,mire mindent elrendeztem,de végeztem. Az őszi szünet is hamar eltelt. Az egész úgy telt,hogy vagy otthon gubbasztottam és olvastam/filmeztem/lovagoltam,vagy anyánál voltam és esetleg elmentünk vásárolni,vagy a többi időmet a barátaimmal töltöttem. Október 31-én megünnepeltük Patrik 16. szülinapját (16. De mégis hogyan?? Én vagyok 15 -leszek- mivel év vesztes vagyok,Igaz Patrik is az,de akkor is 10.-be kéne most járnia...?? :O ). Egy nagy bulit csaptunk neki Benéknél. Patrik mit sem sejtett. Már 8-kor kész káosz volt,egy csomóan eljöttek,akiket alig ismertünk... Ennyi lenne a szünetem...

     Reggel suliba menni se volt kedvem,annyira fájt a hasam,de apa elküldött,mondván: lázam nincs,mehetek. Hát jó. Hangulatomat még az is tetézte,hogy szakadt az eső. Szép jó reggelt mindenkinek. Morcosan vánszorogtam a suliig,ahol minden megváltozott. Mármint a hangulatom,meg a nézeteim,más nem.

       Feltűnt,hogy mostanában Barnabás leszállt rólunk,így a fiúk is megnyugodtak. Aha. Nagyszünetig minden oké volt,de ott aztán minden robbant. A fiúk beszélgettek,Bella a mosdóba indult,én pedig a büfébe. Hamarabb visszaértem,mint Bella,így leültem a helyemre. Nagyban nevettünk valamin,amikor kis hangokat hallottunk a folyosóról,végül egyre erősebben ki lehetett hallani ahogyan Bella Patrik nevét kiáltja/sikítja. A srác mosolya rögtön lehervadt és idegesen állt fel. Indulatosan indult ki a teremből,mire mindannyian egy emberként tódultunk utána. A tömeg elzárta az ajtót,így Bennek és Áronnak nehezen,de sikerült utat törnie a folyosóra. Áron megragadta a karom és húzott magával,nehogy a tömegbe vesszek...Kint ez fogadott: Barnus szorosan fogja Bella karját és magához húzza. A szeme sem állt jól. De szó szerint. Furcsán csillogott,és önkívületi állapotban volt. Drogozott. Állapítottam meg egy pillanat alatt. Bella már-már sírt és Patrik nevét sikította. A fiú odalépett a lányhoz és kitépte Barnus karjai közül. Hátralökte és reflexből behúzott egyet a magánkívüli állapotban lévő fiúnak. A 2 srác fölött elnézve megláttam Blant,aki sokkolva állt. Mikor rám nézett,aprót bólintott,nyelt egyet és Bella felé biccentett. Értettem. Odaugrottam a síró lány mellé és szorosan megöleltem,hogy ne lásson semmit. Barnabás orra vérzett. Reflexei sem működtek jól a drog hatása miatt. Ben és Áron pont akkor lépett oda Patrikhoz,mikor Patrik behúzott még egyet a fiúnak,de a gyomorszájába. Automatikusan odakapott és összerogyott a földön. Patrikot lefogta a 2 srác,de olyan düh és méreg fogta el,hogy kitépte a kezét a szorításból és bevert még egyet Barnabásnak. Az egésznek az igazgató és a magyartanár vetett véget.

      -Tihanyi! Azonnal álljon fel!! -kiáltotta az igazgató. A folyosón hirtelen olyan csend lett,hogy egy tű leejtése is fülsüketítő lett volna. -Azt mondtam most!

      -Tihanyi és Nemes! Mi a francot művelnek maguk? -kérdezte döbbentem a magyartanár.

      -Mind a kettő az irodámba! Most. Lódítsanak,egy-kettő -tapsolt az igazgató.-Epresy,jól van? Kérem,Antalfy,kísérje ki a mosdóba.

Némán bólintottam. Megfogtam a kezét és elvittem onnan. Blan velünk tartott. Ő is sokkolt volt. A szerelmét ilyennek látni. Hjaj...
A mosdóban megmostuk Bella arcát,de csak folyt a könnye.

      -Istenem. Ez mi-hind az é-hén hibá-hám... -zokogta a vállamnak.

      -Ne mondj butaságot. Már miért lenne?

      -Mi van Patrikkal?? Hol van? Látni akarom. Ez mind az én hibám. Komolyan. Féltem. Fogalmam sincs mi lett volna,ha Patrik nem hallja meg,hogy neki kiáltom! -mondta,és már semmi jele nem volt,csak a szemén látszott,hogy sírt. Mindenét átvette az aggodalom.

        -De meghallotta. Ne is gondolj erre. Az egy bunkó...

        -És be is volt szívva -tette hozzá a nővérem,mire bólintottam. Bella csak Patrik nevét hajtotta.

         -Ne sírj,kérlek. Nincs semmi baj. Patrik jól van. És Te is! Bella,hallod -könyörögtem. Szünet végéig a mosdóban rostokoltunk,amikor valaki feltépte az ajtót. Patrik jelent meg,aggódó arccal. Bella nem várt semmit,odalépett hozzá és szorosan megölelte. Patrik ugyan így tett,el se akarta engedni a lányt. Puszit adott neki. De édesek voltak istenem. De komolyan. Ezek tuti járnak. (Ezt egyébként a nap folyamán szóvá is tettem.)

         -Minden oké? -kérdezte a fiú. Bella nem válaszolt.

        -Most már igen -feleltem és óvatosan elmosolyodtam. Visszamentünk a terembe. Aztán le az öltözőbe,mert tesi jött. Amúgy,mint kiderült: Patrik egy igazgatóit kapott,Barnabás pedig egy fegyelmit,és ha kiderül,hogy még egyszer drogozott,azonnali hatállyal eltanácsolják az iskolából.

       -Bella. Ne tagadd. Ti jártok,ugye? -kérdeztem.

       -Tessék? Kivel járok?

       -Patrik.

       -Nem! Dehogyis.

       -Kérlek. Látszik. Egy csomó jel ezt mutatja.

       -Nem. Félreérted. Én nem járok vele. Azért,mert... -megakadt.

        -Mert? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

        -Mert nem. Ajj. Hosszú. Nem akarok róla beszélni.

        -Bella. Tudod,hogy megbízhatsz bennem. Na mondjad.

        -Dana! Nem. Hagyj már. -förmedt rám.

        -Jó bocs... -mondtam és ott hagytam.

        -Várj,most mi van?

        -Ha nem mondod el,akkor hagyjál. Szia. -és kimentem. Picit hátrafordultam. Döbbenten állt a pad előtt,és szemén egy könnycsepp folyt le.

Bent a teremben láttam,hogy oda megy Patrikhoz,és beszélnek valamit,néha rám pillantanak. A fiú idegesen rázta meg a fejét,mire Bella csalódottan bólintott. A tesi könnyű volt,tetszett. Az egész napunk nyomott volt. Bella többször is próbált velem beszélni,de mikor hátrafordultam,megkérdeztem,hogy : elmondod? Nem?! Oké. Akkor semmi! és visszafordultam. Csalódott volt. Utolsó óra után megvártam,míg mindenki hazamegy. Nem volt kedvem senkinek a társaságához. Otthon egyedül voltam, megcsináltam a házijaimat. Olyan 3 fele nem bírtam tovább és kimentem lovagolni. Arra a tisztásra mentem,ahol Bennel voltam egyszer szeptemberben. Az a meseszép hely. Ahogy oda értem,rögtön lenyugodtam. Nem sokáig voltam ott. Hazafele lovagoltam,amikor láttam,hogy Bella kanyarodik az ajtónkhoz. Elkezdtem vágtázni,és így pont akkorra értem haza,amikor csengetett. Csakhogy a lovat le kellett raknom. Bevezettem az istállóba és futni kezdtem. A csengő még mindig szólt. Sietősen az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

     -Szia -köszöntem hűvösen.

      -Szia -felelte halkan.

      -Bejössz,vagy ott állsz?

      -Bemegyek. Csak várjuk meg Patrikot.

      -Patrik? Minek jön ide?!

      -Jaj. Mert tartozunk Neked egy vallomással -sóhajtotta.

      -Mi? Akkor tényleg jártok?

     -Nem! Dana. Kérlek. Csak hallgass meg minket -mondta és abban a pillanatban Patrik is ott termett. Beengedtem őket és leültünk a nappaliba.

     -Hallgatlak titeket -néztem rájuk.

     -Jaj,Dana. Ne haragudj rám. Kérlek -kezdte Bell. -Sokat gondolkoztam a mai napon,mai nap után. Patrikkal megbeszéltem. Most már ideje tudnod -szólt halkan,mire egyre kíváncsibb lettem. -Emlékszel, mikor Bennél voltunk és feltetted a kérdést,hogy tetszik-e Patrik? -kérdezte és bólintottam. -Ott,mikor a választ mondtam. Hogy is volt? Ja igen:"Mi?? Dehogyis,soha! Ő a b..." És itt megbotlottam. Azt mondtam Neked,hogy csak a barátom. De több annál. Dana... -sóhajtott egyet. - Patrik a bátyám.

Elkerekedett a szemem. Hogy mi?? Ez most komoly?? És miért nem mondtátok el előbb? Áron és Ben tudja,igaz? Ezek a gondolatok voltak bennem. Szívem szerint megkérdeztem volna ezeket. De nem tudtam. Nem jött ki hang a számon.

    -Oh. Már minden világos -nyögtem be a szavakat.

    -Lexi, Kérlek ne haragudj ránk. Nem akartuk,hogy bárki megtudja -mondta Patrik.

    -Persze,megértem. Csak még nem fogtam fel. Kérhetek egy kis időt? -kérdeztem,mire bólintottak. Aztán elmentek.

Testvérek?? Ne már... Ezt nem hiszem el. Dana,hogy lehettél ilyen hülye,hogy ezt eddig nem vetted észre?? Most már csak 2 kérdésem maradt... Mi volt Tina és Bella között a vita? És mi volt az az incidens,amit nem akarnak elmondani?? Most már tudnom kell!! Holnap erre rá is kérdezek...

      

13.rész

Dupla réész! :D
Mármint,ez ma már a második. Jó olvasást. ;)

Dátum: október 10. /csütörtök/

Téma: Védelem+aggódás+zavar...

Hangulat: Zavart... Nem értek semmit.

             Az elmúlt egy hónap szinte elrepült. Igazából nem tudtam volna mit írni. Semmi nem történt. Annyi,hogy a 3 fiú mindig másra vigyázott. 2 hétig figyelt rám Ben,1 hétig Patrik és 1 hétig Áron. Bellára 2 hétig Patrik,1-1 hétig pedig Ben és Áron. Blanra meg Áron vigyázott 2 hétig. Szóval így ment. Barnus bepróbálkozott többször is,de nem jött neki össze,valaki mindig megállította. Vivien nem nézte valami jó szemmel,hogy az "exe" úgymond miattam dobta Őt,és még jobban megutált. Tegye,mit bánom én. Blanka minden szünetben velünk volt,ami Barnusnak is feltűnt,így elkezdett a nővéremre is nyomulni,aki ennek rettenetesen örült,csak nem jutott a közelébe. Valamelyik fiú mindig útját állta. Gitárórák is nagyon jól mennek,Bennel közösen megtanultunk egy számot,ami szerintem nagyon jól hangzik. Apuval voltam lovagolni,anyuval pedig vásárolgatni.Tina és Dom is gyakran volt velem,de ha Bella is jelen volt,hamar haza ment mindenki. Ezt sehogy sem értettem. Feltűnt,hogy Patrik és Bella gyakran vannak együtt,pl.hozzám is egyszerre jöttek ami nekem gyanús...

         Reggel telefoncsörgésre keltem,csakhogy ez nem az enyém volt. Kómásan nyitottam ki a szemem,de addigra a csörgés elmúlt. Kinyitottam a szemem,és legnagyobb meglepetésemre Patrik telefonált mellettem. Az álmosság azonnal kiment a szememből,helyette jött a kíváncsiság. Mit keres Patrik a szobámban,reggel fél 7-kor?! Letette a telefont,szóval teljesen rám figyelt.

       -Mi baja van Bell-nek?? Mostanában mióta eljön tőled,olyan rossz a hangulata,hogy nem tudom mihez hasonlítani -kezdte minden bevezető nélkül.

         -Öhm. Nem tudom. Szerintem Martina az oka,hogy ilyen. De amúgy Te honnan tudod??

         -Milyen Martina? -nézett összeráncolt homlokkal,nem is figyelve a kérdésemre.

         -Sehr. Sehr Martina,általánosból a legjobb barátnőm. Miért? -kérdeztem furcsán.

         -Ö. Semmi. Mennem kell,szia -kapta fel a cuccát és kiviharzott a szobámból.

Mivel esélyem se lett volna,hogy visszaaludjak,kikászálódtam az ágyból,lezuhanyoztam és felöltöztem. Sokáig vacilláltam,hogy mi legyen az,de végül egy sötétkék hosszú ujjú,hosszú farmer és edzőcipő mellett döntöttem. Kiléptem a kapun és megcsapott az a tipikus őszi érzés ami már nem meleg de még nem is hideg. Így battyogtam a sulihoz,ahol Patrik éppen Bellával vitatkozott,mindkettő nagyon ideges volt,de Bell mondott valamit és Patrik egy puszit adott neki. Fura. Szerintem járnak. De akkor Bella miért nem mondja el?? Ajh. Az Ő dolguk.A nap lassan telt és igazából semmihez nem volt kedvem,Bennel váltottam pár szót,de leginkább csak zenét hallgattam. Utolsó óra után (matek,amin dolit írtunk :/) egyedül indultam haza,de valaki elkapott. Riadtan fordultam hátra,de megnyugodtam,csak Blanka volt.

     

       -Ma ott alszom apunál én is -mondta mosolyogva.Erőltettem magamra én is egyet és benyögtem,hogy oké. Miután megtanultam Blannal beültünk megnézni valami borzalmas akció filmet,amit vagy 5X láttunk,de jót nevettünk. Ja,valahogy így...Este 10-ig beszélgettünk,aztán mentem a szobámba. Lefeküdtem volna,de Ádi hívott. Ideges volt,nem tudom miért. Semmi lényegeset nem mondott,de hallottam,hogy nincs minden rendben.

      -Ádám,oké vagy? -kérdeztem,kb 10 perc után.

      -Persze. Miért ne lennék? -kérdezte és hallottam a hangján,hogy erőltetettem mosolyog.

      -Ismerlek. Nem versz át. Ádám. Valami baj van,amit nem mondasz el!

      -Azt hiszem menni kéne. Holnap suli. Jó éjt Alex. Szeretlek. -mondta és lerakta. Válaszolni sem tudtam.
Hát akkor jó éjt,drága bátyám.♥

12.rész

Sziasztok! :)
Úristen. El sem hiszem,átléptük az 1100

oldalmegjelenítést is.

Köszönöööm! Mindenkinek.

Aki olvassa,komizik és az állandó olvasóknak is! ♥

Szóval mindenkinek. Most pedig jöjjön a 12. rész.
Jó olvasást!! :)

Dátum: szeptember 7. /szombat/

Téma: Tin és Dom ♥

Hangulat: Boldog

    Reggel a telefonomra keltem.SMS-em jött,amit alig akartam felfogni. Hirtelen kiment minden álmosság a szememből és izgatottan kezdtem el felöltözni. Rekordidő -csupán 6 perc- alatt sikerült felöltöznöm,fésülködni,fogat mosni. Leszaladtam a lépcsőn (az utolsóról majdnem leestem :/ ) és megálltam az ajtó előtt. Kicsit vártam,majd mosolyogva nyitottam ki az ajtót. Mosolyom azonnal lehervadt az arcomról,mert nem állt ott senki. Hátat fordítottam és már pont be akartam csukni,amikor egy kis kéz tapadt a szememre.

         -Vááá Tinaaaa! -sikítottam boldogan. Megfordultam és egymás nyakába ugorva visítottunk. Aztán megláttam,az elveszett harmadik felemet is. Elengedtem Tinát,és mosolyogva léptem hozzá. Mit sem sejtett,ölelésre nyitotta karját,de neki is a nyakába ugrottam. Annyira hirtelen érkeztem,hogy mind a ketten hátra estünk. Jobban mondva én rá

          -Annyira sajnálom -szabadkoztam,hisz rá estem. Mikor láttam,hogy felröhög én is elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Leszálltam róla és felsegítettem,majd mindkettőjüket egyszerre öleltem meg. -Annyira hiányoztatok!! Tin. Dom. Fel sem tudjátok fogni. Pedig ez csak 3 hónap volt. Annyira örülök Nektek - locsogtam miközben bejöttünk a házba. Komolyan. Alig akartam elhinni,hogy Dom és Tina nálam van. A nyarat mind a 3-an külön országokban töltöttük. Tina Barcelonában volt (Spanyolország) Dom pedig Rio de Janeiro-ban (Brazília). Én meg hát. Itt. Magyarországon. Esetleg jövő nyáron megyünk mi is valahova. Na mindegy. Most elkalandoztam. Szóval Dom a múlt héten,Tina pedig tegnapelőtt jött haza. Az első napokról le is maradtak. Azt sajnálom,hogy Ők a legjobb barátaim,de mégis mind a hárman más iskolába mentünk. Tényleg,ez hogy lehetett?!

          -Meséljetek,kérlek -könyörögtem.

          -Jó,jó. Ki kezdje? -kérdezte Dom.

          -Nekem mindegy.

          -Akkor hajrá Tina -kacsintott a lányra.

          -Jó.Barcelóna egyszerűen fantasztikus... -kezdte,és fél órán keresztül mesélt arról,hogy milyen ott az élet,miket látott,milyenek a különböző tájak,milyen érdekes a konyhájuk és hogy összeismerkedett egy csapattal,akik velünk egy idősek és tök jóba lett velük. -De sajna eltelt a nyár és haza kellett jönnünk - fejezte be szomorúan a mesélést.

         -Hű. Na és Te,Dom? -mosolyogtam a srácra.

         -Rio mesés. Láttad már képen a Copacabana-t?!-kérdezte és bólintottam. Mindent elmesélt. Hű. Komolyan. Olyan áhítattal hallgattam. Oké,Tinának el nem mondom,hogy Dom története sokkal jobban lekötött. Uuuu. El akarok menni Rio-ba.

          -Azta Dom. Nem vagytok semmik komolyan. Mind a ketten ilyen fantasztikus helyen. Hű.

          -Te se panaszkodj. Rohadt jó házatok van -mondta Dom és körülnézett.

          -Juuj Lexi. Milyen a gimi?? -kérdezte Tina. Arcán csodálat és félelem ült.

          -El se tudod hinni,hogy milyen jó -áradoztam egy sort én is nekik. Röhögtek és nyugtattak,hogy levegőt is vegyek. Pont a Barnust meséltem nekik (sajna meglátták a kezem),amikor csöngettek. Íí a francba. Elfelejtettem. Bella jött,hogy menjünk vásárolni. Váá. Kinyitottam az ajtót és beengedtem.

         -Sziaa...sztok. -köszönt meglepetten.

         -Szia Bell. Gyere. Hagy mutassalak be. Srácok. Ő itt Epresy Bella,az osztálytársam,barátnőm. Bella,Ő itt Sehr Martina,Ő pedig Falczer Dominik -mutattam rájuk. -A legjobb barátaim általánosból.

         -Örülök. -fogott kezet velük Bella. -Megyünk akkor vásárolni?

         -Még jó. Jöhetnek Ők is?!

          -Őhm. Persze -mondta furcsán Bell.

Míg gyorsan elkészültem,lent hagytam a nappaliban a 3 barátomat (Jaj,én marha.Amit nem biztos,hogy kellett volna). Elkészültem és indulhattunk is.Éreztem,hogy vibrál a levegő,de nem jelenítettem neki sok tulajdonságot,egészen a plázáig.Ott 3-an (lányok) bementünk egy butikba,ahol Tina és Bella egy irányba mentek a pólókhoz,én pedig a nadrág irányába. Hirtelen kiabálásra lett figyelmes az eladó is és én is. Megismertem Tina hangját.Odafutottam és a 2 lány szemben állt egymással.Tina kiborulva,Bella csendben (mind a kettő a szokásosan) és csak dühöngtek.

         -Bella én nem hiszem el!! Tudod hogy hiányzik? -üvöltött Tina.

          -Igen.Elhiszem.De én akkor sem tehetek erről! -kiáltotta az egyébként nyugodt lány.

           -Lányok,kérlek ne itt!-kérleltem Őket de nem hagyták abba. Domra néztem,aki most ért vissza hozzánk és kikerekedett szemmel bámult be.-Lányok!Elég volt!Most azonnal befejezitek és jöttök velem.Egy-kettő -szóltam kicsit hangosabban. Abbahagyták és kifele indultak. Elnézést kértem az eladótól és már el is tűntem. Nem.Fogalmam sem volt,mi ütött beléjük,de nem is érdekelt.

           -Oké. Nem tudom mi van itt,nem érdekel min vesztetek össze,ezzel hagyjatok engem békén. De! Most leülünk ide,mert én éhen halok,és addig meg se szólaltok,míg nem végeztünk! -jelentettem ki és leültünk egy palacsintázóba. Dominikkal ketten beszélgettünk,két barátnőm meg se mert szólalni.

        -Ohó. Hol hagytátok a 3 utánfutó srácot?? Meg hol szedtétek össze ezt a kettőt? Á,nem is értem. Ők ketten pont hozzátok valóak,de tényleg nem vágom,hogy a három fiú miért mindig veletek van. Azoknak elment az eszük -mondta egy gúnyos hang,amit azonnal felismertem. Bellával egyszerre néztünk egymásra.

       -Tudod. Fogalmam sincs,mit akarsz ezzel mondani. 1. Én nem kértem,hogy a fiúk velem legyenek. Maguktól döntöttek,hogy kedvelik a társaságom. 2. Őket hagyd. Mit ártottak Neked? Amúgy a barátaim. Semmi közöd hozzá. 3. Miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? Mondjuk az édes kis cukormáz kapcsolatoddal,a barátoddal meg a kis barátnőiddel? Rólunk szállj le -közöltem vele lazán, reflexből. Felvont szemöldökkel nézett rám. Már akkor tudtam,hogy megbántottam.

        -Hah. Mit tudsz Te az én életemről?! Mit tudsz te a "cukormáz" kapcsolatomról?! Semmit! Akkor ne szólj bele -üvöltött. Betti lefogta az egyik karját.

        -Vivi. Gyere már. Mindenki minket néz -pillantott körbe Gréta.Mire Vivien egy kicsit lenyugodott, óvatosan nézett rám.

        -Egyébként nem élek boldog kapcsolatban.Semmilyenben,ha érdekel. Barnus szakított velem -mondta halkan. Jéé. Egy lelkes ember. Nem egy vipera. Na jó de. -Na jó,hagyjatok lúzerek -fordított nekünk hátat.

Visszaültem a sokkolt társaságomhoz. Jobban mondva Tina és Dom volt sokkos.

        -Ki volt ez a csaj?-kérdezték szinte egyszerre.

        -Osztálytárs...-motyogtam magam elé. Lassan elfáradtunk,így haza fele ballagtunk. Bella a kapuban elköszönt tőlem,Tinnek és Domnak meg csak morgott valamit.

Ez a nemtetszés kölcsönös volt,de nem firtattam. Dom és Tina még bejött hozzánk. Apu már otthon volt. Boldogan konstatálta,hogy a 2 barátom a nappaliban ül. Megjegyezte,hogy régen látta Őket majd elment. Még 2 órát beszélgettünk aztán menniük kellett. Felmentem a szobámba és estig azon gondolkodtam,hogy min vesztek össze ennyire a lányok,de nem jutottam semmire. Hisz most találkoztak először,vagy nem? Vagy nem?? :O

11.rész

Ma dupla résszel készültem. :)
Igazából nem is tudom miért.

Ezek ilyen kitöltő részek,szóval lehet e miatt.
Na mindegy. Jó olvasást! :)

Dátum: szeptember 6. /péntek/
Téma: A karom.
Hangulat: "Ideges"



         Reggel megjött az esős idő,így hosszú farmert vettem fel,hosszú ujjú kék pólóval,rá a farmerdzsekim. És indulhattam is.Aztán vissza,mert az esernyőm ott maradt.Na,így indult a reggelem.Ráadásul bele is léptem egy hülye pocsolyába,így a nadrágom alja eléggé vizes lett.Na mindegy.Lassan baktattam a suli fele,ahol a diákok esernyőkkel ácsorogtak.Kivéve egy bandát.Na,azok voltak az én társaságom.Odaléptem hozzájuk.Bella beállt mellém,de kis-hamar Patriknál kötött ki az esernyőm.
      -Gyerekek.Befelé az esőről -kiáltotta el magát a magyar tanár,mire mindenki befelé lódult az épületbe.Leraktuk a cuccunk a fogasra és komótosan baktattunk az angol terembe.A tanár bent volt már,de elmondta,hogy még nem csöngettek,csak neki dolga van,így előbb bejött.Nem nagyon zavart minket a jelenléte,ugyan úgy hangzavar volt,mint mindig. Áron a telefonján hallgatott valamit.
Persze fülhallgató nélkül,így az elég nagy lármát csapott. Bence és Patrik beszélgettek és valamin nagyon röhögtek. Vivien és a két csatlósa úgy járt fel-alá a teremben,mint valami királynő,és szúrós szemekkel figyelt minket. Hirtelen Bella bökte meg a hátam. Hátrafordultam hozzá,aki mosolyogva nézett rám.
      -Mizu?? Van kedved ma bejönni velem vásárolni?
     -Mikor?
     -Suli után -mondta,de hamar megráztam a fejem.
     -Vele van programom! -mutattam unottan Bence felé.
      -Miii??? Randiztok??? -virult fel.
      -Mi? Dehogy!! Gitáróránk lesz. Oda jár,ahova én is -röhögtem el magam. Bella lebiggyesztette ajkát,végül meghúzta a vállát.
       -És holnap??
      -Holnap oké. Be a városba??
      -Ahham -mosolygott én pedig viszonoztam.
A tanár befejezte a dolgát,ami azt jelentette,nekünk is be kéne fognunk,mert óra van. Feleltetéssel kezdett.
      -Miss Antalfy. Please.
      -Oh. Yes? -kérdeztem és vártam a szót. 10 szó... Az első 3 könnyű volt. Aztán jöttek a nehezek. A hatodikat még tudtam,de onnantól semmi. Franciául és németül megvan. Mi angolul??? Vá... Végül,olyan: lesz ami lesz alapon benyögtem németül a választ. A tanár szeme nagyra nyílt.
       -Elnézést. Én azt hittem,angolt tanítok,nem németet. -és túljátszva a szerepét megnézte a tanári zsebkönyvét. -Nem. Én tényleg angolt tanítok. Akkor esetleg maga tévesztett csoportot?
       -Nem,tanárnő. Elnézést kérek -sziszegtem.
       -Ülj le,3-as -beírta a naplóba a jegyem és már szólította is a következő felelőt.
       -Mr. Veller -Áron komótosan felállt és már mondta is az első szóra a választ.
 Ez így ment végig. A tanár alig mondta ki a szót,Áron már rá is vágta. Ötössel ülhetett le. Hátrafordulva,hitetlenül megráztam a fejem.
     -Honnan tudtad ezeket? -suttogtam.
     -Angolt tanultam.
     -Na de akkor is?!
     -Miss Antalfy... Megismételné?
     -Elnézést,nem hallottam.
     -Mindjárt gondoltam -forgatta szemeit. Hát nem kedves? Jaj. Mennem kellett volna németre. Legalább abból is meg lett volna a felsőfokúm. Ajj. Na mindegy. Visszafordultam és behúzott nyakkal ültem végig az órán,míg Patrik egy levelet tolt elém.
    -Jó voltál! ;)
    -Ahha. Nagyon. Nem én leszek a kedvence az is biztos.
   -Hát nem. Mutasd a karod -tolta elém újra a lapot én meg összehúzott szemmel olvastam el. Felmutattam neki a jobb karomat. Végignézte.
    -A másikat!!! -olvastam és megráztam a fejem. Engem figyelt,szóval látta.
    -Nem.
   -De. Most. És ne ellenkezz.
Patrikban bízhatok. Óvatosan felemeltem,hogy a tanár ne vegye észre,felhúztam a póló ujját. Hozzá aakrt érni,de elhúztam a karom.
   -Fáj mi? -tolta elém újra a papírt. Egy aprót biccentettem,mire ciccegett egyet és megrázta a fejét. Ideges volt. Vagy mérges. Esetleg mind a kettő. De nem tudtam mit tenni. Ez az én hibám. Kicsöngettek. Bellával lementünk a büfébe.
   -Miért volt ideges Patrik? Mit beszéltetek? -nem szóltam semmit. A kis papírt a farmeromba gyűrtem,most elővettem és odaadtam neki. Összeráncolt szemöldökkel olvasta el,majd hitetlenül rám nézett.
   -Mutasd! -utasított. -Basszus Dana... Ez nagyon ronda, hallod.
      -Nyugi. Túlélem. Ezek csak szorítás nyomok. Vannak nálam szerencsétlenebbül jártak is.
      -Lehet. De most akkor is ez a fontos. Apukád nem tudja,igazam van? -istenem. Mindent tud??
        -Nem. És nem is akarom,hogy megtudja. Kiakadna nagyon. Leütné azt a gyereket.
       -Meg is érdemelné.
        -Ja,de én apát féltem. Kiskorú bántalmazása. Büntetendő.
      -Hé Dana! -kiáltott rám valaki. Megfordultam,és Blanka suhant felém. Éppen megállt előttem. -Gyertek gyorsan.
      -Hova? -kérdeztem.
      -A mosdóba. Gyorsan.
     -De a büfé,pont mi jövünk.
     -Jó,de siessetek -sürgetett. Megvettük Bellával a szükséges kajánkat,és bementünk a mosdóba. De ott nem voltunk egyedül,így hátramentünk a lépcsőfordulóhoz és ott a sarokban beszélgettünk.
     -A ti osztálytársatokkal jár a Barnus,igaz??
     -Igen. Vivivel.
     -Azzal. Na. Barnus azt mondta,hogy utálja azt a kis csajt. Egy hisztis kis pi**a meg ilyenek. Aztán azt  mondta,hogy volt egy medencés bulin múltkor. Ott volt egy kis csaj,aki nagyon bejött neki,még meg is fogdoshatta meg ilyenek... -mondta gúnyosan és lesajnálóan. -"Ő lesz a következő csajom" -rajzolt idézőjelet a kezével,és utánozta el Barnust,ahogy ezt mondja. -Dana. Vigyázz magadra oké? Ez a barom rólad beszélt...
      -Vigyázok -ígértem meg.
      -Vagy ha nem Ő,akkor mi a 3 fiúval -szólt bele Bella. Végül bemutatkozott. -Amúgy láttad már a karját?
      -Mi? Miért,mit kellett volna látni? Mutasd csak húgi.
       -Kössz,Bell... -kínosan felhúztam a pólómat. Blanka arca egészségtelenül változott fehérré.Erről beszéltem.Félt.
      -Blan! Anyunak és apunak egy szót se!
      -Oké. Na de menjünk. A végén még feltűnően tűntünk el.
Visszamentünk a terembe,ahova Blan is jött velünk.
       -Bence.Beszélhetnénk? -kérdezte.Ben felállt és kimentek.Nem hallottam miről lehet szó,annyit láttam,hogy Ben bólogat,Blanka pedig vadul gesztikulál és néha rám néz.A végén Blan elmosolyodott,és már el is tűnt.Ben lazán lépkedett be hozzánk.
      -Hánykor indulsz gitárra?
      -Fél 4.Miért?
      -Megyünk együtt? -mosolygott rám.
      -Persze.
Jaj,hogy milyen unalmasak voltak az órák.Mindenhol továbbmentünk az anyaggal,de végül kicsengettek hatodik óráról.Végre.Patrik,Bella,Áron és Ben haza kísértek. Nagy meglepetésemre Áron be akart jönni.
     -Ö..Persze,gyere -engedtem be.-Ben!Fél 4-kor itt tali -bólintott és tovább mentek.
     -Mizu? -kérdeztem.-Kérsz inni?
     -Nem,köszi.Hogy vagy?
     -Kössz jól.De ez nem látszik? -mosolyogtam.De Ő komoran megrázta a fejét.A kezemre mutatott.Ajj már.Hisz csak pár folt.Szálljanak le rólam.El fog tűnni onnan.Egyszer biztos.Minden mindegy alapon végül felhúztam a pólóm és megmutattam Neki.Egy emberrel több vagy kevesebb,aki látta...Nem szólt semmit,csak hümmögött.
     -Ezért jöttél?-kérdeztem.
     -Nem.Figyelek rád.
     -Hát jó.Kérsz kaját.
     -Nem kössz -mosolygott és vissza is fordult a telefonjához.Megvontam a vállam és kimentem ebédelni.Arra figyeltem fel,hogy valaki csönget.Már épp nyitni akartam,amikor Áron lépett mellém.
      -Majd én -nézett rám ellenkezést nem tűrően.Hátráltam egy lépést.Áron kinyitotta,de az ajtóban nem az állt,akitől védeni kell.
     -Te ki vagy? -kérdezte megsemmisítő hangon Áron.
      -Hagyd. Őt ismerem -léptem oda mellé,de a kezét kitartotta,ezáltal nem engedett maga mellé. -Mit művelsz?
     -Szóval,ki vagy Te? -nézett még mindig az ajtóra,rám pedig nem figyelt. Kezdtem elveszíteni a türelmem.
      -Áron,hagyd már. Nem érted,hogy Őt ismerem?!
     -Dana! -szólt rám. -Nyögd már ki,hogy ki vagy.
     -Reisler Kristóf. Dana bátyjának a legjobb barátja,egy úton neki is! -mutatott rám. -Szia Lexi. -mosolygott.
     -Szia Krisz. Áron,menj már arrébb légy szíves. Hagy engedjem be Kriszt -a srác vonakodva,de arrébb ment. Kristóf bejött,leültünk az étkezőbe. Áron szúrós pillantásokkal illette Kristófot,de lenyugodott.
       -Mennem kell.Mindjárt itt van Bence.Szia Dana. -mosolygott rám.
       -Szia Áron.Köszi,hogy itt voltál -csuktam be mögötte az ajtót.Visszasétáltam Kristófhoz,aki röhögve ült az asztalnál.
     -Ki volt ez a gyerek?Nagyon komoly volt.
     -Csak egy osztálytársam.Nem kell vele foglalkozni.
      -Oké. De nekem is mennem kell.Majd hívlak kicsi-nyomott két puszit az arcomra.Miután Kristóf is elment,annyi időm maradt,hogy összeszedjem a gitárom,és már csengettek is.Ben volt azt,így elindultunk.Nagyon lassan ment el a gitáróra,de nagyon élveztem.Hazaértem. Most másra se vágyom,mint hogy lezuhanyozzak és aludjak egy jót! :)

10.rész

Bocs. Ez ilyen kitöltő rész,ami nem a legjobb,

de azért  Blanka is sokkol majd Titeket. 

Remélem tetszik. :)

Dátum: szeptember 5. /csütörtök/
Téma: Barnabás
Hangulat: Röhögős :D


            Ezt nem hiszem el! Minden nap látom a suliba,és még külön órán is? Ráadásul már első nap?? Jaj. Ez az élet.
Reggel komótosan keltem fel,felvettem egy kék gatyát,meg egy piros pólót...Uuu. Vidi! Jutott hirtelen eszembe. Tetszett a szerelés,hozzácsaptam még a logós Baseball sapim és már jó is volt. Hajam kilógott alóla ami nagyon tetszett. Suliba menet zenét hallgattam,amikor apa egy SMS-t küldött: "Ma gitáróra! Ügyes légy,puxim. ;)"
Igen. Ma van az első óra. Kíváncsi vagyok,milyen lesz ez az egész.
Suliba beérve a büféhez mentem,de nem volt az a fajta szendvics amit tegnap vettem,így üres kézzel battyogtam fel az emeletre. Jéé. Nem ültek a helyemen. Ez már csoda. Odaléptem volna a helyemre,de Bella elkapta a karom.
      -Láttad ma Barnust? -kérdezte köszönés helyett.
      -Még csak most jöttem -hitetlenkedtem. -De még nem. Miért?
      -Ben elkapta reggel a folyosón és beolvasott neki,hogyha még egyszer hozzád ér,esetleg hozzám,akkor megtalálják.
      -Megtalálják?
      -Aham. A 3 fiú. Ben,Patrik,Áron.
      -Oh. Ez kedves.
      -Igen. De Dana,kérlek figyelj oda. Nem tudod elképzelni,ez milyen szörnyű -mondta és lehajtotta fejét. Nem kérdeztem. Láttam,hogy valami nincs rendben. És tudtam is,az elejtett mondatokból. Csak eddig nem tudtam még összerakni.
       -Héé. Velem nem lesz semmi. De akkor veled se!
       -Jó -emelte fel a fejét majd vállam felett elnézett. -Aztaa. Ez de gáz. Jézus!-mondta,és kitört belőle a röhögés. Megfordultam és én sem tudtam sokáig visszatartani. Barnus és Vivi kézen fogva (!!!) jöttek a folyosón.
Barnabás gúnyos,lesajnáló vigyorral bámult rám,Vivien pedig kérdőn. Amikor mellém értek,a hecc kedvéért odaszóltam:
      -Ha nincs ló,jó a szamár is? -kérdeztem és hangsúlyom annyira gúnyos és lesajnáló volt,hogy még magam is meglepődtem. Vivien kérdőn nézett rám. Persze,hogy nem értette. Barnus csak megrázta a fejét és magával rántotta a barátnőjét (!). Bellával röhögve mentünk vissza a terembe.
       -Jó látni,hogy jó kedved van -mosolyodott el Patrik,utána Ben.
       -Mit csináltál? - kérdezte felvont szemöldökkel Áron.
       -Seeemmit... Én semmit -néztem Bell-re és megint kitört belőlem a nevetés. -Tegnap rám mászott,ma Viviennel jár.
      -Kajak? -kérdezték egyszerre.
      -Aha! -válaszoltuk egyszerre. :)
      -Váá,és Vivi biztos nem tud a tegnapról! -kiáltotta Bella és felugrott.
      -Miss Epresy.
      -Yes? -kérdezett vissza az éppen belépő angoltanártól.
      -Sit down.
      -Okay -mondta és leült
       -Thank you.

Az angol hamar elment,3-an feleltek. Ben 5-öst,Zsombi (a csendes osztálytárs) 3-ast,Gréta (az egyik "csatlós") 2-est.
Szünetben elsőnek Vivi ment ki a teremből,mi pedig siettünk utána.
2 csoportban álltunk meg: az egyik csapat(Bella és Patrik)a folyosón,mint akik beszélgetnek,mi(Áron,Bence és én)pedig lementünk a padhoz.SMS kapcsolatba voltunk. Bella azt írta,Vivi megvárta a folyosón Barnust,de a srác már nem volt a teremben (lent volt az udvaron),úgyhogy össze-vissza forgolódva kereste.Lent az udvaron Barnus ugyan olyan volt,mint szokott. Arrogáns,beképzelt menő fiú. Leültünk a fa alá (kivételesen nem a padra,hanem a fűbe) és hamar körénkgyűltek.

      -Szia Húgi -mosolygott rám Blanka.
      -Szia. Mizu??
      -Semmi. Mi van apuval??
      -Munka... Szerinted? Alig látom. De mindegy. Anyu?
      -Úgy szint -húzta el a száját. -Ma lesz az első órád??
      -Ahha -mosolyogtam.
      -Sok sikert. Hívsz majd?
       -Persze. Jaj Blan. Miért ne hívnálak??
       -Csak kérdeztem. Ádival beszéltél??
       -Ahha. Összevesztek Roxival.
       -Oh... Engem egyszer hívott. Na mentem,majd beszélünk. Írj -ölelt meg és adott puszit.
       -Anyunak puszi! -kiáltottam utána.
       -Apunak is!
Bence mosolyogva nézett minket. Az udvarra vezető ajtó kicsapódott,Vivi lépett ki.
Komótosan lépett oda hozzánk (bár senki nem hívta),megállt Barnus mellett és rákulcsolta a kezét a fiúéra. Mivel senki nem figyelt rá,a fiú elé lépett és az orrával "piszézni" kezdtek. Hát... Amennyire figyelem felhívó volt,annyira volt szánalmas is... Barnus először nem értette,de végül "játszott" a barátnőjével. Elfordítottam a fejem,és 2 dolgot vettem észre.
1. Betti és Gréti gyűlölködő tekintetet küldött Barnusra. Megértem. A srác elvette a barátnőjüket.
2. A tesóm lefagyva állt,és bámult minket. Nem reagált.
Felálltam és odasétáltam hozzá.
       -Blan. Mi a baj??
       -Tessék? -zökkent ki a bambulásból.
       -Mi a baj?
       -Semmi -nézett egy pillanatra a társaságunkhoz,majd lesütötte a szemét. Nem.tetszett ez nekem.
       -Ugye nem azt akarod mondani,hogy bejön Neked a Barnus??
       -Nem! Dehogy. Izé. Nem tudom -kereste a szavakat. Láttam rajta,hogy baja van.
       -Blan,te szerelmes vagy Barnabásba!! -kiáltottam fel hitetlenül.
      -Ne kiabálj -szólt rám halkan. -Aj. Igen. Szerelmes vagyok belé másfél éve.
      -Miért nem mondtad?
      -Nem tudja senki. Nem tudtam kitől tanácsot kérni. Ádámnak akartam elmondani,de elment. És abban az egy hívásban nem akartam elmondani. Mit csináljak? -akadt ki.
       -Ö... Annyit tudok,hogy. Először is. Ne bámuld,nagyon feltűnő. Másodszor. Bízd rám. Suli után várlak a suli kapuban. Siess -mondtam a már kitervelt ötletem.
      -Oké. Köszi -átölelt és bement. Visszaültem a fűbe,Bence pedig közel hajolt hozzám. Óvatosan,hogy feltűnést ne keltsen,kisöpörte a hajamat a szememből:
     -Minden oké? -suttogta a fülembe.
     -Nem -suttogtam én is. -Segítened kell!
     -Oké. Hogyan.
     -Ne most. A végén még meghallja -biccentettem Barnus felé. -Suli után rögtön a kapuban. Megvárjuk Blant. Segítesz?
     -Igen. Mindenképp. - biccentett és elhajolt tőlem.

A nap további része hamar elment. Aztán jött a "feketeleves". Na jó,annyira nem is volt szörnyű. Mindegy. Suli után Bencével vártam Blantkát(Patrik és Bell már hazament).A kifele áramló tömegből alig lehetett észrevenni.Elkaptam a karját és kihúztam.
       -Na mi a terv?-kérdezte,majd mikor észrevette Bent,odafordult.
       -Szia. Antalfy Blanka. Már láttalak téged. A húgom osztálytársa vagy,igaz?
       -Szia -biccentett a fiú. -Igen. Nagy Bence. De csak Ben -mosolygott a tesómra.
       -Na. Megvolt az ismerkedés,térjünk a tárgyra. Blan ez nem jó. Nem szabad Barnust szeretned.
       -Ne. Ne kiabálj. Még meghallja -suttogott és Ben felé biccentett.
       -Tudja -mondtam lazán.
       -Elmondtad neki?? -akadt ki.
       -Hé,nyugi. Ő fog segíteni. Csak figyelj rám.
       -Nem hiszem el,hogy 15 évesen tudnál tanácsot adni. Na de mondd.
       -Meg akarlak óvni Blanka. Tegnap Bencénél voltunk playstation-ozni. Kimentünk Bellával a medencéhez,ahol a fiúk is felbukkantak. Ott volt Barnus is. Bence és Ő elkaptak engem,én voltam a foglyuk. Mindegy nem ez a lényeg. Míg Bence és a többiek bementek kajáért Barnus "vigyázott" rám -mutattam idézőjelet a kezemmel. Tesóm kíváncsian figyelt. -Amint eltűntek be a házba,a srác átölelt,majdnem letaperolt,puszilgatott stb. És lám... Mára meg van egy barátnője. Csajozik ez össze-vissza. Kérlek. Hallgass rám.
      -Oh. De jól vagy?? Ugye nem esett bajod?? Dana...-kezdett el piszkálni. Amugy,megfogta a lényeget.
      -Jaj. Persze,hogy jól. Patrik időben jött ki. De nem ez a lényeg. Èrted mit mondok?? Nem szabad megtudni például,hogy szereted,mert biztos kihasználná.
      -Jó oké.Felfogtam.Ès Ő miben tud nekem segíteni?-kérdezte Ben felé pillantva.
      -Válassz!Bennel beszélsz vagy Kristóffal?
      -Kristóf?Hogy jön ide Kristóf?
       -Nem ez volt a kérdés.Ben vagy Krisz?
      -Legyen Krisz.Őt ismerem -vonta meg a vállát.
       -Jó. De Bent sem úszod meg.
       -Mármint?
       -Ben légyszi -szóltam az eddig mögöttünk álló srácnak. Mosolyogva lépett oda. -Beszéltem már vele. Megkértem,hogy figyeljen rád. Ismerlek. Hamar kibuksz. Általàban Ő ott lesz,ahol Te is. Ha valami lesz,szól nekem,ilyesmi. Kérlek bizz benne. Ha valami van,neki elmondhatod,lerendezi. Ilyenek. Oké?
       -Igen. Köszönöm -sütötte le a szemét. -mindkettőtöknek.
       -Blan.A tesóm vagy.Ez természetes-mosolyogtam.
        -Én pedig nagyon bírom Lex-t,és figyelek rátok.Nem akarom még egyszer azt,ami egyszer már volt -mondta.De leginkább magának.Valamibe nagyon elmerült.Arca rángatózott.
         -Köszi Bence-hajoltam oda és adtam egy puszit neki.
         -Mehetek akkor?Beleegyezzel ebbe Blanka?
         -Igen.Köszi.
         -Akkor sziasztok!-ölelte át Blankát,nekem pedig adott egy puszit.
         -Aranyos fiú. Kedves is -nézett utána.
         -Az.Na de itt is van!-mutattam az utcán igyekvő alak felé.
        -Kristóf -kiáltotta Blan.-Hogy kerülsz ide?-ugrott a nyakába.
        -Lexi hívott.Szia Lexi -intett. -Na gyere,menjünk.
        -Hova?
        -Majd megtudod.
         -Oké. Egy perc -mondta és visszajött hozzám.-Köszi. Majd hívj -ölelt meg és már ment is. Krisz is odalépett és megölelt.Aztán elmentek.Ideje volt nekem is mennem.Otthon leraktam a cuccom,ettem,felkaptam a gitárom és elindultam a megadott címre.Egy nagy ház előtt álltam meg.Szép volt.Bementem és ledöbbentem.
-Szia -intett mosolyogva.
-Te is ide jársz? -kérdeztem sokkolva.
-Lex.Baj,ha ide járok?Amúgy igen.Béla bácsi a tanárom.
-Hű.Akkor mi együtt fogunk órákra járni?
-Nem.Ha gondolod jöhetsz egyedül is,mint ma.
-Jaj,nem úgy értettem.
-Oké,oké. Lex. Felfogtam. -röhögött.
-Bence,Daniella. Sziasztok. Köszöntelek titeket az órámon. Daniella,had mutassam be Bencét,egy régi tanítványom -köszöntött Béla bácsi.
-Köszönöm,de nem kell. Bence az osztálytársam -mosolyogtam a férfira.
-Oh értem. Akkor kezdjük is el.

Az óra hamar elment,leginkább én gitároztam,mivel én voltam az új diák. Kicsikét frusztrált,hogy Ben engem néz,még ha mosolygott is. E miatt el is rontottam az egyik dalt.
     -Nagyon jó volt,Daniella. Na,gyerekek. Holnap találkozunk. Sziasztok.
Fura volt Bencével hazamenni. Nem beszéltünk semmiről.
     -Köszönöm,hogy segítesz -törtem meg a csendet.
    -Nincs mit köszönnöd. Ez azért elég alap. Nem akarom,hogy Neked,vagy tesódnak esetleg Bellnek valami baja legyen. Esküszöm,ha csak egy újjal is hozzátok mernek nyúlni,nem állunk jót magunkért. Se Patrik,se Áron,se én. Fontosak vagytok -mondta dühösen és aggódva.
    -Bence. Nagyon köszönöm.Ez sokat jelent nekem -mondtam és adtam neki egy puszit.
Elmosolyodott és megállt. Megfogta a karom,mire egy kicsit felszisszentem. Pedig nem erősen fogta meg. Épp hogy hozzáért. Látta az arcom,és megnézte a kezem. A mosoly azonnal lehervadt az arcáról és döbbenten vizsgálta a karom.
    -Ezt is az a barom tette,igaz? -bólintottam. -Hú de megverem. Lex,jól vagy? -aggódott.
    -Igen,persze.Csak egy kicsit lila,meg fáj.Amúgy semmi bajom. Ezt én is kibírom.
Óvatosan megölelt. Az arcom a vállába volt,az Ő egyik keze a hajamban,a másik a hátamon. A fejemet fogta és valamit motyogott. Nem értettem mi volt az. Még mindig magához ölelt.
    -Ben -toltam el magamtól. Kérdőn nézett rám. -Elismételnéd hangosan?
    -Nem -jelentette ki. Ööö. Hát oké... Tovább sétáltunk,majd a házunk előtt megálltunk. Megfogta a kezem. -Borogasd. Nagyon ronda -némán bólintottam és indultam be -Lex! -kiáltott utánam,mire megfordultam. -Ügyesen gitározol -mondta és elmosolyodott. Akaratlanul is visszamosolyogtam. Intett egyet és tovább indult.

Apa itthon volt,így a nap hátralevő részében kilovagoltunk,de az agyam folyamatosan kattogott. Valami nem stimmelt. Túl sok minden nem stimmel,és nem tudok Bella,Ben,Patrik és Áron négyeséről...

9.rész

 Sziasztok. Oké bocs,nem húzom sokáig az időt! :)
Köszi a kommenteket mindenkinek,nagyon örülök,hogy tetszik. ^^

Köszi annak a 6 embernek,aki feliratkozott,

nagyon boldog vagyok. :)
Az "incidens" hamarosan ki fog derülni,de

addig is itt a mai rész,ami ugyan úgy tartogat egy

elég nagy balhét,aminek következményei lesznek.

Jó olvasást! ;) ^^

Dátum: szeptember 4. /szerda/

Téma: Verekedés...

Hangulat: Ideges

     Orbitálisan nagy playstation-party Bencénél. Egy házibuli,ami nincs is verekedés nélkül. Na elölről.

Reggel egy sárga toppot vettem fel,farmer rövidnadrággal meg szandival. Az ajtón kilépve meleg volt,kedvem lett volna visszamenni a lakásba,de nem tehettem. Várt a suli. Lassan battyogtam a suli fele,amikor SMS-em jött. Bence írt: "Merre jársz? Gyere a suliba,gyors! B." Azt hittem,baj van,így lépteimet gyorsabbra vettem.

      -Naa. Lassíts. Hova rohansz? -röhögtek a fiúk.

      -Kaptam Bentől egy SMS-t,hogy siessek. Baj van??

      -Mi? Ja,nem. Csak meg kell beszélnünk valamit -röhögött Ben,én meg beleütöttem a vállába. -Naa..

      -Megérdemelted. Na,mondjátok mit kell megbeszélni.

      -Van kedved ma suli után PS-ezni?? Ott lesz Bell,Áron,Patrik meg én. Meg ha jössz,akkor Te. Meg lehet jön Barni is,a 11/a-ból.

      -Naná,ez egyértelmű -lelkesedtem.

      -Oksa. Azért hozz fürdőrucit is.

      -Jó,oké.

      -Mikorra menjünk? -kérdezte Áron.

      -Nem tom'. 4-re. Addigra előkészülök.

  Csengetésre estünk be. A tanár pont jött be. Szerencsére nem kaptunk a késésért,csak a helyünkre küldött. Igazából laza nap. Utolsó óra után mentünk haza. Otthon lepakoltam a cuccom,betettem egy táskába a fürdőruhám,2 liter kólát,chipset. Így indulva Bencéhez. Gondoltam megyek egy kicsit előbb,beszélgetni,meg segíteni neki. Reméltem,hogy rá tudom terelni a szót a tegnapelőtti csókra,úgyhogy fél 4-kor elindultam.

      -Szia. Még nincs is 4 -mondta,de beinvitált.

      -Tudom,gondoltam átjövök,segítek -mosolyogtam.

      -Köszi -mosolygott vissza. -Fürdőruha?

      -Itt -ráztam meg a táskám,ami hangosan zörgött. Ben kérdőn nézett rám,én meg elmagyaráztam,hogy miket hoztam.

     -De nem kellett volna. Úgy gondoltad itt nem lesz?!!
    -Ja,nem. Csak ha esetleg elfogyna. Hoztam magammal. Meg különben is,illik -mondtam zavartan. Mosolyogva beljebb húzott,hogy ne az ajtóban álljunk.

    -Elég lett volna,ha magadat hozod -röhögött fel. :)

Letettem a konyhába a cuccokat,majd kimentem hozzá. Épp a PS-t szerelte össze. Mikor ideértem,fel se tűnt,hogy egy boxer-ben van. Oh. :) :$ Leguggolt a TV elé. Hátán az izom megfeszült,nyári barnasága tökéletesen illett a hajához. Bőre kicsit csillogott az izzadtságtól. It's perfect. Lassan állt fel,kezét a magasba emelte és nyújtózott. Leírni nem tudom,milyen gyönyörű látvány volt. Ébredj Te lökött,ébredj!! -csaptam a homlokomra és lenéztem. Megfordult és mosolyogva nézett rám. Szerintem kipirultam.

     -Nyissunk ablakot,légyszi,

     -Inkább a légkondi -és bekapcsolta. -Menj,vedd át a fürdőruhád. Gyere,megmutatom hol a fürdő -felvezetett az emeletre,egy fehér ajtó előtt megálltunk. Bementem. Egy nagy fürdőszoba fogadott. Magamra csuktam az ajtót és kivettem a táskámból a bikinit és a rövid nadrágot,amit hoztam. Egy piros,szívecskés,virágos bikinit,ami nyakba-kötős,hátul pedig cipzáros és gombos. Váá. 10 percig vacakoltam a felső résszel (az alsóval könnyű volt,plusz a nadrág is :P) sehogy nem tudtam megcsinálni. Kiléptem a fürdőből,magam előtt szorosan tartva a melltartót. A konyhába mentem.

     -Bocs,tudnál segíteni? -kérdeztem halkan. Felpillantott a tálcából. Arca komoly volt,de szemén látszott,hogy mosolyog. Óvatosan intett. Megfordultam,így háttal álltam neki. Megfogta a melltartót,először felhúzta a cipzárt,majd lassan begombolta. Mikor végzett,kezét óvatosan végighúzta a gerincemen,megállapodott a keze a derekamnál,két oldalról megfogott és egy puszit adott az arcomra. Ellépett tőlem és kisétált. Keze is és szája is meleg volt. Ezt már másodszor csinálja. Most mégis mit gondoljak?!  Megvontam a vállam,felkaptam a másik tálat és a kólát,majd utánamentem. 

      -Kinyitnád? -kérdezte,amikor megszólalt a csengő.

      -Persze -léptem az ajtóhoz. -Sziasztok -mosolyogtam a belépő Patrikra és Bellára. Fura. Ők mindig együtt jönnek?!

      -Szia -mosolygott Patrik és ahogy belépett egy puszit adott az arcomra. Ma mindenki puszilgat? Váá. Bella megölelt,majd bementünk a nappaliba.

     -Mióta vagy itt? -kérdezte Bell ahogy leültünk a kanapéra.

     -Fél órája -néztem az órámra. Bella halványan elmosolyodott. -Megyek -szóltam,mikor újra csengettek. Kinyitottam az ajtót és Áron volt ott. Meglepődve nézett rám.

    -Hát Te?

     -Hát én. Mi van velem? Én is meg lettem hívva.

    -Az oké. De miért Te nyitsz ajtót? Tudtommal van a háznak tulaja is. Vagy az ennyire lusta? Ezen sem lepődök meg -hangjából csak úgy szűrődött az él.

    -Azt hittem barátok vagytok -néztem rá döbbenten.

    -Ugyan. Azok vagyunk,de nem a legjobbak. Csak egy valami miatt vagyunk együtt. Elviseljük egymás+szükségünk van a másikra. Ennyi. Ne gondolj bele többet.

    -Ö...Oké. Na gyere -fogtam meg a karját és behúztam.

    -Barnus azt mondja,késni fog. Egy csajjal van -olvasta fel Patrik az SMS-t.

     -Jó,de mennyit? Elkezdhetjük nélküle:
    -Ja. Mit akarsz rá várni?!

A fiúk betették a Fifát és neki álltak játszani. Először Ők,majd mi ketten Bellával. Aztán a 2 vesztes,majd a 2 nyertes. Áron ebben nem akart részt venni. Az első kört,vagyis a fiúkét Patrik nyerte,a miénket Bella (1 góllal!!! Váá...). Harmadik kört mi játszottuk Bennel,ahol levertem 2 góllal. Kicsit durcás lett,de így járt. :) Nagyban Patrik és Bella harcolt,Bence felment mosdóba,ezért nekem kellett megint ajtót nyitni,ahol valaki (bizonyára Barnabás... ) ráragadt a csengőre (Áron úgy vélte,Ő nem megy,nyissa ki a házigazda). Unott fejjel nyitottam ki,Ő pedig röhögve a hátamra akart ütni. Azt hitte,Bence nyit ajtót,de mikor meglátott,nevetése ráfagyott az arcára,keze pedig a levegőben maradt.

    -Aztaa! -mondta kb. 1 perc után.

    -Tessék?! -kérdeztem felháborodottan.

    -Ja,semmi. Jól nézel ki cukorfalat -mondta mosolyogva,én meg döbbenten álltam. Cukorfalat?? 

    -Nem vagyok cukorfalat. A nevem Dana vagy Lexi. Felfogtad?    -Fel. De az nem tetszik. Legyél akkor... -gondolkozott -Kismanó.  Igen. Az olyan cuki -mondta vigyorogva. Cuki???? Egyáltalán nem cuki... Ne becézgessen.

    -Nem! -jelentettem ki -Ne becézgess.

    -De. Te leszel a Kismanóm. Ezt nem mosod le magadról. Így foglak hívni -mosolygott és bejött. Lefagyva álltam. Mi van?? Nemár... Nem vagyok senkinek a "Kismanója". Főleg nem az övé. 

    -Nem! Soha! -kiáltottam utána és becsuktam az ajtót. Mindenki röhögve fogadta a fiút és faggatni kezdték,hogy mi volt a csajjal. Leültem Áron mellé,megkérdeztem tőle,mennyi lett a végeredmény. Azt hiszem,ma a fiúk alul maradtak,mert Bella nyert 6-5-re. Tehát a tabella:

1.Bella

2.Patrik

3.Én

4.Bence

  -De nem volt olyan jó. Van szebb Kismanó is nála -mondta Barnus,mire odakaptam a fejem. Tiszta piros voltam,csak most nem a pírtől,hanem a dühtől. Váá. Kikészít ez a csávó.

    -Van kedved a medencébe menni? -kérdezte mosolyogva Bella.

    -Ahha. De csöndbe.Csak mi ketten. -kacsintottam. Lassan indultunk el,és boldogan konstatáltam,hogy Áronon kívül senkinek nem tűnt fel,hogy kijöttünk. Ő is csak egy óvatos mosollyal bólintott,majd vissza is fordult a telefonjához. Találtunk egy nagy plédet amit leterítettünk a földre,a vízbe pedig 2 matracot raktunk. Feltettük a szemünkre a szemüvegünket,ráfeküdtünk a matracokra és beszélgettünk.

    -Neked bejön Patrik? -kérdeztem.

    -Mi?? Dehogyis. Soha. Ő a b...-fojtotta el a szót,aztán gyorsan folytatta -barátom. Nem fog nekem soha tetszeni -monda,egy kínos mosolyt húzva,remélve,hogy nem veszem észre a botlását. Kár,mert feltűnt. -Na és Neked?

    -Mármint Patrik?-kérdeztem,de csak bólintott. -Dehogy. Nem rossz és kedves,de túl csajozós. Soha. Csak barát.

    -Na és Ben? -fürkészett.

   -Nem -mondtam kicsit vörösen,de az igazat. Tetszik,de nem jön be. Nincs az a gyomorlüktetés,nincs azok a lepkék,nem ver gyorsabban a szívem,semmi. Szóval nem. Vagy nem tudom... A csók,a mai puszi,a kedvessége. Ez mind jó. De nem vagyok szerelmes. Egy ideig nem is akarok. Visszafordultam a nap felé,és még beszélgettünk. Aztán hirtelen több minden történt. Mi csak napoztunk,Bella fröcskölte a lábával a vizet,én meg ugye csukott szemmel napoztam. Aztán valaki(k) oldalról megfogta a matracom és éppen löktek volna bele a vízbe,de hál' Isten,a reflexem még jó,így két karommal 2 oldalra kaptam. Mindkét oldalon belekapaszkodtam valakibe,és úgy csúsztam le a matracról. A kezeket még mindig fogtam,így velem zuhantak Ők is a vízbe. Hirtelen érte Őket,így visszarántottak engem is a víz tetejére. A kezüket még mindig fogtam,így láttam,kik voltak a bűnösök. Bence és Barnabás volt. Bellát Áron és Patrik fogta meg és lökte bele.Ők már röhögtek és egymást fröcskölték,mi meg még "józanodtunk". Azt hiszem,a sokkból én tértem fel leghamarabb,így egyszerre ugrottam rá a 2 fiúra. Mind a kettő a víz mélyén landolt. Bence szerintem számított rá,elkapta a lábam és lenyomott. Hirtelen én kerültem megint a víz alá,ahonnan Barnus most tért fel. Hallottam,hogy Ben valami olyasmit mond a fiúnak,hogy kapják el a karom,de nem értettem tisztán. Aztán a gyanúm beigazolódott,Bence megfogta az egyik karom,Barnus a másikat és felemeltek. Kapálóztam,de erősek voltak. Na mindegy. A másik csapat (Áron,Bella,Patrik) rajtunk röhögött. De komoly. Áron is. Kiúszott a partra és azt fotózta/videózta a telefonjával,hogy mit csinálnak velem. A 2 fiú felemelt,a medence szélénél Barnus kimászott,addig Bence fogott,aztán a derekamnál fogva felemelt és Barnus kapott el,míg Ben kimászott. Újra megfogták a karom és leültettek a kiterített plédre.
      
       -A foglyunk vagy -mondta mosolyogva Ben.
       -Mi??? Nem,nem,nem. Nem vagyok! Engedjetek el -hisztiztem.
       -Üljetek le mellé szorosan,és vigyorogni a kamerába -szólt Áron és abban a pillanatban lőtt egy képet,ami úgy nézett ki,hogy: én a lábamon ülök és durcás arcot vágok,Ben a jobb karomat fogja és úgy simul teljesen hozzám,miközben mosolyog; Barnus meg a bal oldalamról fog és dől nekem vigyorogva. Bella és Patrik hangosan röhögtek,Áron a telefonja mögött gúnyosan mosolygott.
      -Éhes vagyok -mondam,hátha elengednek. Tévedtem :(
      -Hozzunk kaját -kiáltott Bence. Elengedte a karom és már álltam volna fel. -Nem. Te nem. Itt maradsz Barnival -kacsintott. -Te meg figyelj rá. Nem mehet sehova -fordult a fiú felé,aki bólintott. Négyen bementek kajáért meg üdítőért,mi meg ketten maradtunk.
     -Elengednél?
     -Nem.
      -De nem szököm el,megígérem.
     -Akkor sem -mondta és elengedte a karom. Azt hittem mégis elenged. Tévedtem. Újra. Felállt,de a vállamat fogta. Leült mögém törökülésbe,megfogta a csípőmet és az ölébe ültetett. Kezével hátulról átölelt,a  hasam előtt pedig összekulcsolta. Lesokkolt. Mit akar ez?? Olyan dühös lettem,hogy csapkodtam,rugdostam,de semmi haszna. Szorosan fogott. Nem bírtam az öléből sem kimászni. 
      -Naa Kismanó. Ne csináld ezt,mert pórul jársz.
      -Akkor engedj el. Mit képzelsz magadról? -hüledeztem.
      -Nem engedlek. 2 okból.
      -2? Mi az a kettő? -kérdeztem,mert szerintem csak egy van,hogy Ben mondta neki,hogy ne engedjen.
      -Ahha. Kettő. 1! Az,hogy Bence mondta,figyeljek rád -tudtam! Mi a második? :O -Kettő! Szép vagy Kismanó. És örülök,ha foghatlak -mondta és kezét szétnyitotta. Jobb karja kicsit feljebb csúszott,a mellem alá. Orrával beletúrt a hajamba és egy puszit adott. Kirázott a hideg. Perverzió?? Kimeríti ez már?! Á,nem tudom. :/ Arcát az enyém mellé rakta,mire lenéztem rá. Úgy le tudtam volna fejelni!!! De mivel fogott,erre semmi lehetőségem nem volt. Szóval arca az enyém mellett,kezét kicsit mozgatni kezdte. Simogat!!! Ezt nem hiszem el! Hozzám hajolt és a nyakamba puszilt. Összerezzentem,összehúztam magam,aminek hatására a kezei is összébb csúsztak. Bal ujjai a jobb mellemnél voltak. Még mindig simogatott és a nyakamat puszilta. Gusztustalan. 
      -Hallod. Engedj el. Ez undorító. Légy már tekintettel arra,hogy amíg Te 17 vagy,addig én 15! Eressz el. Perverz!! -köptem a szavakat,majd hirtelen fel akartam állni,de a karomat még elkapta és erősen megszorította. -Aúú. Ez fáj. Hallod,engedj már el!! -de semmi. Ugyan úgy fogta. -Patrik! -kiáltottam a kifelé igyekvő fiúra. Mikor ideért,Barnus gyorsabban szólt hozzá.
    -Vigyázz rá. Elmentem dobni egy sárgát -közölte. Összehúzott szemmel néztem rá. Fúj de undorító. Hánynom kell. Patrik bólintott,megfogta a karom.Amint Barnus látókörön kívül volt,elengedett és leült. A kezembe adott egy szendvicset.
     -Köszi. Mindent. Ha nem jössz,lehet letaperol.
     -Mivan??? -akadt ki.
     -Jól hallottad. Mikor bementetek... -kezdtem és elmondtam mindent. Patrik arca az eddigi nyugodtról átváltott idegessé,dühössé. Kezét ökölbe szorította. Végeztem a mondandómmal. Óvatosan magához húzott és megölelt. Biztonságban vagyok. Tudtam,hogy az Ő ölelése nem olyan,mint Barnabásé volt. Az övé megnyugtatott,gyengéd volt.
    -Minden oké lesz -suttogta.
    -Köszönöm -újra megöleltem. Tudtam,hogy bízhatok benne,tudtam,hogy segít nekem,bármiben. Bence,Bella és Barnabás (mennyi B-betű :) )is hátrafelé igyekezett. Patrik felállt,megvárta,míg Barnus közelebb jön. Mosolyogva nézett. Milyen idióta egy gyerek. Nem tudta mi vár rá. Ökölbe szorította a kezét és egy lépéssel közelebb lépett Barnushoz:
     -Tetszett? -kérdezte nyugodtan és egy hirtelen mozdulattal behúzott neki. Olyan gyorsan és váratlanul érte az ütés,hogy a reflexei nem működtek jól,elhajolni nem tudott. Patrik ütése orron találta. Csak úgy folyt a vére.
    -Megvesztél ember? Mi a franc van? -kérdezte az orrát fogva. Patrik nem válaszolt,csak behúzott még egyet a fiú gyomrába. Nézni is rossz volt...
    -Takarodj innen és hagyd békén! -mutatott rám,majd a kijáratra. -Takarodj! -bökdöste. Felvette a cuccát és kifele indult. Nem tudta mit fogjon. Az orrát,vagy a hasát?! Így járt. Patrik kivezette,Ben és Bella pedig lefagyva állt. Patrik visszafele jött már.
    -Na. Elment,vissza se jön! -mondta és óvatosan rám mosolygott. Bella hirtelen odaugrott Patrik elé és kezét kezdte el tanulmányozni. A fiú ösztönösen átölelte fél kézzel. Fura. Mind a 3-an odajöttek hozzám,majd Áron is kilépett az ajtón. Lassan odasétált hozzánk.
  
    -Barnabás? -kérdezte a csonka csapatot pásztázva.
   -Most majd megtudod -válaszolta higgadtan Patrik. -Jól vagy? -nézett rám.
    -Igen. Nagyon köszönöm.
   -Ez természetes. Bármikor. Ha ez a bunkó még egyszer...
   -Még egyszer mi?? Hahó. Mondjátok már mi van! -szólt ránk Bella. 
   -Ja. Jól jönne,mert nem értünk semmit -aggódott Ben.
    -Semmi. Itt hagytál rá és majdnem letapizott. -förmedtem rá.
   -Tessék???
   -Jól hallottad. Úgy fogott le,hogy magához szorítva ölelt,simogatott,puszilgatott,fogdosott. Tudod milyen sz*r volt??
   -Sajnálom Lex. Nem tudtam,hogy rád mászik -vágott bűnbánó fejet. -De ha tényleg ezt csinálta,én leütöm,ha még egyszer találkozunk -jelentette ki és arcát a düh vette át.
   -Hagyd. Megtörtént. Szerintem többet a közelembe nem jön.
   -Nem is,mert figyelünk rád. Ha megpróbál még egyszer rád nyomulni,én...
   -Ben,állj le! Nem akarsz még egy olyan balhét,ugye?? Sen Te,sem Patrik,sem én nem akarok iskolát váltani újra. Tudod,hogy én is leütném,de nem teheted -szögezte le Áron nyugodtan.
   -Jó,jó oké. Felfogtam. De az orrát betöröm,ha valamelyik lányhoz hozzányúlnak -magyarázott Áronnak,miközben Bellára és rám mutogatott. A srác bólintott.
    -Milyen iskolaváltás? -kérdeztem halkan. Egymásra néztek,majd rám. Bella lesütötte a szemét,majd nagyot sóhajtott.
   -Mindegy,régen volt. Már nincs semmi -erőltetett egy mosolyt az arcára.

   Bementünk playstation-özni és sokat röhögtünk (Tekkenben mindenkit levertem :) és még Áron is beszállt egy játékra. Le is verte a "profikat". Vagyis a 2 fiút :) ),de a hangulat más lett a balhé után.
7-kor aztán mindenki elindult haza.
  -Dana! Nagyon sajnálom! -kiáltott utánam Bence. Csak intettem.
Mindenkinek jobb volt ez így,hogy hazamentünk. Gondolkozhattunk. A házunk előtt megköszöntem még egyszer Patriknak,hogy megvédett. Szegény,már kínosan érezte magát. Sokadszorra elmondta,hogy természetes,a barátja vagyok. Jó oké.
   De azért köszönöm neki. Akármennyire természetes is. Nélküle nem tudom mi lett volna... :(