3.rész

Dátum: július 8. /hétfő/
Téma:  Hazatérés
Hangulat: Boldog


          Apa végre itthon van! Blanka nem is akarta elengedni. Szóval. Elölről.

       Tegnap reggel 8-kor már ébren voltam,ami szokatlan (haha,volt kitől örökölnöm azt a képességet,hogy délig is elalszom :) :$ ). Tény,nem magamtól,de fent voltam. A mobilom egyfolytában csörgött,megállás nélkül. A képernyőre pillantottam és Ádám neve villogott. Felvettem. Egyből faggatni kezdett,hogy Blanka miért nem vette fel?! Elmondtam neki,hogy altatót kapott,biztos alszik még. Ekkor megnyugodott,majd hadarni kezdett,hogy most volt vizsgálat,minden rendben van,holnap hazaengedik aput. Ma pedig bemehetünk hozzá. Mikor leraktam a telefont,nem tudtam már visszaaludni,így lebotorkáltam a konyhába. Roxi már ébren volt és a reggelit csinálta.

   -Szia -köszöntem rá,majd ugrott egyet ijedtében.
   -Ne csináld ezt még egyszer,hallod! -mondta mosolyogva.
   -Bocs,azt hittem hallottál. Na mindegy. Mit csinálsz?
   -A reggelit. Tojásrántotta kenyérrel és tejjel.
   -Jól hangzik. - mosolyodtam el - Megyek,felöltözöm.

   Beértem a szobámba,de nagy dilemmám volt. Annyira siettem amikor jöttünk,hogy csak pizsamát és fehérneműt hoztam. A francba,most mit csináljak? Blant nem akartam még felkelteni,Roxi is csak két ruhát hozott. Most mi legyen? Hirtelen felkeltem az ágyamról,átmentem a szemben lévő szobába. Kinyitottam a földön heverő bőröndöt,kivettem belőle egy halásznadrágot,egy atlétát meg egy törölközőt. Visszamentem a szobámba,azzal a céllal,hogy letusolok. Csak volt egy baj. Nem értettem ezt a bonyolult zuhanyzót. Így ez a tervem is romba dőlt. Még szerencse,hogy volt nálam tiszta fehérnemű,azt tudtam felvenni. Felöltöztem,hajamat kiengedve hagytam. Kicsi még álmosan mentem vissza a konyhába,hogy segítsek Roxinak,de amikor meglátott,elnevette magát. Igazán nem értem,most mi baja?? Nem is csináltam semmit. Áh...

    -Ez...Ez... Ez nagyon jó! - röhögte el a mondatot. - A bátyád ruhájában?? Oh Istenem,ez fergeteges. Hé,nem nagyok egy kicsit rád?? - fuldoklott a nevetéstől. Na jó,tényleg nem volt jobb ötletem,mint felvenni Ádám ruháit,de szerintem cool. Roxi szerint inkább édes,mintsem cool. Ajj...Nem baj. Nekem jó. Ja,erre mondtam,hogy őrült vagyok. - Ebbe akarsz jönni?
   -Igen! - közöltem,mert nem értettem,mi vele a baj. Én egyáltalán nem nevettem,mert ez nem volt vicces.
   -Na jó,velem ugyan nem jössz így. Nyomás átöltözni.
   -Nem! Nem öltözöm át. Nekem így jó,így megyek. Ne mondja meg nekem senki,hogyan öltözködjek,megoldom magam is. Kössz. - oké,lehet,hogy bunkó voltam,de felidegesített. Mondjuk,már megszokta a hirtelen kitöréseimet,de látszott rajta,hogy nem esett neki jól. Na de nem érdekel!!! Nemár,hogy megszabja mit vegyek fel. Nem érdekelt,mit gondol. Aztán meginogtam. A szemét lesütötte,és a mosoly is eltűnt az arcáról.

   -Bocs. -nyögtem ki nehezen - Nem úgy értettem.
   -Nem. Nincs semmi baj. Megértem. Én bocs,hogy beleszóltam. A te döntésed. Megértem. - mondta,mire egy szemét dögnek éreztem magam. Igaza volt. Nem mehetek ebben a kórházba. De nincs más választásom. Roxi hangulata ettől a perctől kezdve nyomott volt egész álló nap.

   Miután Blanka felkelt,elkészült,bementünk apuhoz. Kifejezetten jó állapotban volt.  órát voltunk bent,majd 4-kor indultunk haza. Ma már Ádám is jött. Ja,igen. A ruhám. Furán méregetett,hogy most én normális vagyok-e vagy sem?! Végül megvonta a vállát,elmosolyodott és közölte,hogy cuki  vagyok. Hát,fel lehet így is fogni. :)

  Ma reggel mikor felkeltem (oké,az a reggel délelőtt 10 volt,de mindegy... :P ) lementem a konyhába,ahol csak a 2 "nővérem" állt.
     -Jó reggelt. Ádám? -kérdeztem,mert ez mégis fura volt.
     -Már akinek ez reggel. - mosolygott rám Roxi. Ezek szerint nem haragszik a tegnapi kirohanásomért. Akkor jó. :)  - Ádám pedig elment aputokért.
     -Jaa. Értem. Ez jó. - motyogtam még kómásan.
Délután kettőig aztán az életem is meguntam. Addig nyomkodtam a TV-t valami elfogadható műsorért,míg az óra kettőt mutatott és egy autó gurult be az udvarra.
Igen,ezek csak Ők lehetnek! Felpattantam a fotelból és kirohantam az udvarra. Blanka is így tett,majd mikor meglátta aput,szó szerint a nyakába ugrott. Ádámmal félreálltunk és mosolyogva néztük Őket,míg apa el nem kezdte kérlelni Blant,hogy engedje már el. Ja,Ő nem nagyon akarta. Ezen kívül,semmi az ég egy adta világon nem történt. :/