21.rész

Dátum: december 10. /kedd/
Téma: Otthon
Hangulat: kellemes

     Végre itthon vagyok. Ritkán örülök ennyire valaminek. Semmi kedvem nem volt azt a komor kórházi falat bámulni. Végül is tegnap bent járt Bence is,Tina is és Dom is. Mindegyikkel rengeteget beszélgettem, de haza kellett menniük. :S

    Ma délelőtt bejött a doki hozzám,megvizsgált, majd kiment. Fél óra múlva egy papírral jött be.
-Kedves Antalfy kisasszony. Komolyan nem tudtuk megfejteni, hogy mitől vannak az ájulásai. Nagyon aggasztóak,de nincs okunk rá,hogy ne engedjük haza. Legközelebb ha elájul,jöjjenek be!
Tessék,itt a zárójelentés -mondta és felémnyújtotta a papírt,majd kiviharzott a teremből. Döbbenten néztem rá,majd egy vállrándítással elrendeztem. Felhívtam aput,aki fél órán belül ott is volt értem és mehettünk haza. Végre kiszabadultam onnan. Olyan volt,mint egy fogda. Gyűlölöm.
Otthon minden olyan volt,mint mindig. Rumli,ami rám várt. :D Na jó, nem. Kifejezetten rendes volt a ház. Egyébként nem mehettem ki,csak a folyosóra,így most tűnt fel, hogy már tényleg tél van,ugyanis havazik. Felrohantam a szobámba és levetettem magam az ablakpárkányba. Milyen gyönyörű. Imádom. A havazás a kedvencem. Csak bámultam kifele,mire megakadt a szemem egy zsebrevágott kézzel álló srácon. Arcát nem láttam,de hozzánk kanyarodott. Eltöprengve állt meg. Nem nyomta meg a csengőt. Kicsit oldalra fordította fejét,de igy se lehetett látni. Laza stílusából azonban rögtön tudtam, ki az.
Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
-Szia -köszöntem mosolyogva.
-Szia -nézett rám döbbenten. -Honnan tudtad,hogy itt vagyok??
-Onnan -és felmutattam az ablakomra. Tekintetével követte az irányt,majd lustán bólintott. Bementünk a házba, csináltam egy forró csokit és beszélgettünk.
-Nem jöttél be hozzám -mondtam kicsit szomorúan.
-Tény. De annyian voltak,minek mentem volna én is?
-Mert a barátom vagy?!
-Igen. De felesleges lettem volna -modolyodott el halványan. Viszonoztam és megöleltem. Áron jó barát. Imádom. <3

Este ment el,de lefekvés előtt még volt időm gondolkodni. Semmi sem áll össze. Semmi. Ádám,London, az egyre gyakoribb álmok, a kiáltások na meg az ájulások.
Ezen gondolkoztam,mikor 2 ponton erős görcsölő érzés kerített hatalmába. Mint akit hasba rúgtak, utána fejbevertek... A szememet kínomban szorosan hunytam le, mire Ádám mosolygós arca jelent meg.
Aztán se kép,se hang. Hirtelen aludtam el. Megszűnt a külvilág....