23.rész

 Sziasztok!!!

Kérlek ne haragudjatok,hogy ilyen későn hozom,de

egyszerűen nem tudtam előbb. Kárpótlásnak mára dupla résszel

készültem. Hát itt az első,bár ez csak egy kitöltő rész.
Mindenesetre jó olvasást,és figyeljétek az oldalt a kövi részért. ;)
Plusz,átléptük a 4100-at is. *-* Köszönöm. :)
Puszi :* ♥

Dátum: december 24. /kedd/
Téma: Karácsony
Hangulat: Boldog :)



      Azután,amik Londonban történtek,soha nem gondoltam volna,hogy az ünnepeket a bátyámmal töltöm. Itthon senkinek nem mondta el,mi is történt,ezért nekem is tartanom kellett a számat. Blanka nagyon örült a viszontlátásnak és anya is meghatva ölelte meg. Apa kicsit furcsállotta,hogy Ádám itthon van, Roxi pedig Londonban maradt. Ezt azzal vágta ki,hogy szakítottak. Többet nem volt hajlandó elmondani. Mivel szétvált családban lakunk,az egyik nap itt,a másik nap ott kell lennünk.
A mai napon,vagyis Szentestén anyánál voltunk. Holnap apával leszünk,holnapután pedig a 2 nagyszülőkhöz megyünk. Ez így van rendjén.
Szóval a mai napot anyunál töltöttük. Míg Ő főzött,mi felállítottuk és feldíszítettük a fát. Soha nem esett még ilyen jól a bátyám közelsége,akármennyire is jó volt mindig a kapcsolatunk. Szerintem az elmúlt hónapokra sem Ő,sem pedig én nem emlékszünk vissza szívesen. Néha elbambul,és keserű mosoly ül ki az arcára. Ilyenkor tudom,hogy Roxira gondol. A tekintete szomorúságot,dühöt és csalódottságot sugároz. Szemei összeszűkülnek és révetegen a semmibe néz. Ilyenkor kb. 10 perc alatt sikerül visszarángatnom a földre. Elmosolyodik és teszi a dolgát.
A fa gyönyörűen festett. Kb. 2 méter magas volt. Kék és ezüst szalagokkal, piros díszekkel aggattuk fel. Tetejére pedig nem tudtuk,mit rakjunk.
       -Szerintem ezt kéne -mutattam fel a kisméretű csillagot.
       -De az olyan unalmas -nyafogott Blanka. Hitetlenül néztem rá.
       -Most komolyan? Szerinted akkor mit kéne?!
       -Nem tudom. De ez olyan... Olyan régimódi unalmas.
       -Blan,ez a szokásos. Mindig ezt tettük. Ez hagyomány. Mit akarnál mást rárakni?
       -Mondjuk... -kezdett el kutakodni a táskájában. -Ezt! -húzott elő egy gitárt tartó angyalt. A díszre meredtem. Tetszett meg minden,de... -Nem. Biztos,hogy nem! -szögeztem le.
      -Miért?
      -Mert ez... Abszurd.
      -Dehogyis. Naa. Rakjuk fel ezt!
      -Mit és hova? -lépett be anya a szobába. Felemeltem a díszt.
      -Ezt akarja Blanka a fára. De ez úgy nem illik oda -mutattam. Anya elkerekedett szemekkel bámulta az angyalt,majd elröhögte magát. Miután átgondoltam az egészet, mosolyogva fordultam Blanhoz. Egy aprót bólintottam és felé tartottam.
     -Ne most. Majd este,mikor sötét lesz és csak a gyertyák világítanak. Az olyan meghitt -mosolygott, én meg leraktam az asztalra.

A nap hátralevő részében kitakarítottunk és anyának segítettünk a sütés-főzésben. Amikor eljött az ideje,a csúcsdíszt Blannak nyújtottam.
       -Nem én! -tiltakozott. -A dédi mindig azt mondta,hogy a legkisebbnek volt szokás felrakni a díszt. Hát legyen most is így! -mosolygott rám. Viszonoztam, és nyújtóztam,hogy felrakhassam.
      -Várjatok! A fényképezőgép -kiáltotta anya,majd kirohant a szobából. 2 perc múlva ugyan úgy rohant vissza,csak géppel a kezében.
Megpróbáltam újból rárakni a csúcsdíszt,de sehogy sem ment. Kínlódtam egy darabig,aztán egy kéz ragadott meg és ültetett a vállára. Pont,mint régen.
      -Ádám,forduljatok ide -mondta anya,és már kattant is a vaku. Blan beállt mellénk. Még egy pár villanás.
     -Anyaaaaa -nyafogtam.- Elég! Megvakulunk. Meg szerintem már Ádi sem bír. Tegyél le,légy szíves-fordultam a bátyámhoz,aki gyengéden rakott le.
Este 8-kor aztán eljött az ajándékozás ideje.
     -Had kezdjem én -mosolygott anya,mire mi bólintottunk.- Ádám,annyira örülök,hogy velünk vagy itthon. Ez a tied! -mondta és átnyújtotta a kisméretű dobozt. Míg Ádám bontogatta,anya odaadta a mi ajándékunkat is. Blanka egy faliórát kapott,mert a régi elromlott,én pedig 4 könyvet és egy filmet. Arra lettünk figyelmesek,hogy drága bátyám elfehéredett és alig kapott levegőt. Blan hamar felállt és kiszaladt egy pohár vízért.
      -Minden oké? -riadtam meg én is.
      -Pe...persze. Anya. Mégis hogy gondoltad?
      -Miért,nem örülsz?
     -Nem. Vagyis de. Nem erről van szó. Ez nagyon drága. Nem fogadom el! -nyújtotta a dobozt.
     -Ádám,ne akarj megsérteni. Ez az ajándékom számodra. Nem volt drága. Esküszöm.
     -Anya!
     -Nem. Félreértesz. A cégnél minden évben újat vesznek,a régieket pedig meg lehet venni,vagy elajándékozzák. Mivel dolgozó vagyok, 70% akciót kaptam rá. Megérte. Szinte még új! Nem akarok hallani róla,hogy visszautasítod! -mondta ellent nem tűrő hangon. Ádám döbbent tekintettel nézett rá,majd hálásan pillantott oda. Mint utólag kiderült,anya az egyik céges autót vette meg neki.

     Blanka adta következőnek az ajándékokat. Anya mindenféle kényeztető dolgokat kapott,Ádi plüss dobókockákat az autóba (csak Ádi és én nem tudtunk a kocsiról?:O) , én pedig egy saját kézzel készített karkötőt,amiben a nevünk volt mindenféle színnel: Ádám,Blanka,Dana. Annyira szép volt.
Ádám volt a soros. Anyának Londonból hozott ruhákat, Blannak egy bőrkötésű noteszt (az első oldalon vagy 7 fiú nevével és telefonszámával. :D ), nekem pedig egy kis dobozt nyújtott át,majd egy nagyobb becsomagolt ajándékot adott. Először a naggyal kezdtem,amiben egy halom színes ceruza,grafit, festék,pasztellkréta és vázlatfüzetek voltak. Már itt lesokkolt,de a kis doboz... Egyszerűen csodás. Egy ezüst lánc volt benne ÁBD-s medállal. Gyönyörű volt, szép,ívelt betűkkel,csillogott,mégis kérdőn néztem a tesómra.
      -ÁBD? Az mit jelent?
     -Ádám,Blanka,Daniella -magyarázta.- Londonban csináltattam,senki másnak nincs ilyen,csak Neked.
      -Úristen! Köszönöm! Ez gyönyörű -ugrottam a nyakába.
Miután kiörültem magam,rajtam volt a sor,hogy mindenkit megajándékozzak. Blankának a kedvenc parfümjét vettem meg (beosontam a szobájába,és láttam hogy kifogyóban van :$),meg pár sminkcuccot. Anya új késszettet kapott,mert mindig azért panaszkodott,hogy milyen régi a másik már. Ádám pedig 3 általam szerkesztett képet kapott. Az egyiken ketten vagyunk, az utolsó közös képünk,mielőtt elment Londonba,és a legelső,amikor kicsinek a karjaiban tart. A másodikon egy Roxis kép van. Ketten voltak rajta,a parkban sétáltak kézen fogva,egymás felé fordulva. Nem látták,hogy fotóztam. A harmadikon 2 kép volt. Az egyiken 3-an álltunk a tengerparton,középen Ádám,a jobbján Blan,a balján pedig én. A másik képen anyáék is rajta voltak. A tavaly előtti (utolsó közös) nyaraláson készült. Apa és anya boldogan mosolyog,mi meg előttük guggolunk. Szép volt.
Keserű mosoly futott végig Ádám arcán. Engem a sírás fojtogatott, így elköszöntem mindenkitől és elmentem aludni.
Ilyen karácsonyt... :/ :)