24.rész

És itt is van a mai 2. rész.

Ez kicsit tartalmasabb. :3

Jó szórakozást és légyszi komizzatok!

♥

Dátum: december 31 /vasárnap/
Téma: Barnabás,Te vadbarom... -.-
Hangulat: Aggódó


      Istenem. Barnabás hogyan lehet ennyire idióta seggfej??? Áh... Hiába hibáztatom,tudom,hogy az én hibám is. Meg kell keresnem. Ez nem mehet így tovább... Na de,ez sem,szóval előlről.
A mai nap olyan: hűű. Ma szilveszter,el sem hiszem! hangulat uralkodott.
Készültünk a bulira,ugyanis apa megengedte,hogy nálunk tartsunk újév köszöntő party-t. :P Nem leszünk sokan,de kellően,hogy nagy hangzavar legyen (Ben,Patrik,Bella,Áron,Dom,Tina,Ádi,Blan,Vivien meg a két csatlós,osztálytársak, Alíz,Gábor,Balázs,Kristóf,plusz mindenki olyan,akit a meghívottak hoznak magukkal).
Délután elmentünk bevásárolni Ádámmal. Vagy 4 zacskó cuccal értünk haza,amit fél óra alatt ki is készítettünk tálcákra,meg ilyenek.

        -Alex! Mikorra jönnek a barátaid? -kérdezte Ádám összeráncolt szemöldökkel.
        -Elméletileg 9-re! Gyakorlatilag? Passz -húztam meg a vállam mosolyogva.
        -Hát jó.
Estig csak pakolásztunk már,kulcsrazártuk azokat az ajtókat,ahova nem mehetnek be. 8-kor pedig csengettek. Értetlenül bámultam hol a fali,hol a karomon lévő órára. Minden mindegy alapon kinyitottam.
       -Szia,hát Te? -kérdeztem az ajtóban álló Bencétől.
      -Jöttem segíteni. De ha gondolod hazamegyek -ugrándozott egyik lábáról a másikra.
      -Úristen. Gyere be,mert lefagysz -rántottam be a karjánál fogva.
      -Hoztam sütit. Anya csinálta és küldi.
      -De aranyos. Köszönjük -vettem el a felém nyújtott tálat,majd belepillantottam.- Uuuu. Mézeszserbó és hatlapos! Imádom! -kiáltottam boldogan. Bence mosolyogva nézett rám.
     -Tudom. Nem is a bulira hoztam,hanem Neked.
     -Juj. Bence. Nagyon köszönöm! -mosolyodtam el és öleltem meg. Annyira ari,hogy gondolt rám. :)
9-ig beszélgettünk,mire betoppant az első vendég. Áron. Majd fokozatosan mindenki megérkezett.11-kor minden a tető fokára hágott,mindenki jól érezte magát. Aztán betoppant Vivien,hű barátnőivel,és legnagyobb meglepetésemre nem egyedül érkeztek. Vivi Barnabás oldalán lépkedett be,a másik kettő pedig a fiú haverjaival. Nem! Ezeknek nem kéne itt lenni. Basszus! Hol van Ben?!
Próbáltam nem velük foglalkozni. Mindig rajtatartottam Blankán,Bellán és Tinán a szemem,hogy még csak véletlenül se essen bajuk,ne bántsa Barnabás. Éjfél előtt 5 perccel Ádám jelent meg a szobában és lehalkította a zenét.
     -Oké srácok. Bocs. Gondoltam szólok,hogy menjünk ki az udvarra,onnan látni a tűzijátékot. Mit szóltok hozzá? -kérdezte,mire egyöntetűen mindenki a kertbe vezető ajtó felé ment. Még felkaptam egy kabátot és kimentem én is. Egyszerűen gyönyörű volt a tűzijáték. 

Miután mindenki kellőképpen megfagyott ( :D ) egy emberként csődültek be a  lakásba. Csak páran maradtunk még gyönyörködni a néha-néha feltévedt tűzijátékra.

   Épp felfelé néztem,amikor egy kar ölelt meg hátulról. Éreztem az alkoholszagot,de nem mertem moccanni. A lélegzete és a hajának simítása ismerős volt, még jobban fázni kezdtem.
     -Happy new year drága Manóm. Remélem ezt az évet már velem töltöd -mondta,és hallottam,hogy mosolyog. Beleborzongtam.
    -Barnabás, engedj el kérlek!
    -Nem. Gyere velem! -ragadta meg a karom. Hiába ellenkeztem,nem sikerült kiszabadulnom. Pár lépést tettünk meg,talán 4-et,de a fiú megállt,úgy gondolta ott tökéletes lesz. Hát nem volt. Magához húzott és meg akart csókolni,de elfordítottam az arcom,így csak egy puszit sikerült adnia. -Naaaa. Nem ellenkezünk. Akkor sokkal jobban jársz. Világos? -rántotta meg a karom,így még közelebb húzva magához. Büdös volt,nem is kicsit. Pia és cigi szagát árasztotta. Részeg volt,ráadásul belőve is be volt.
     -Mi folyik itt? -jött egy türelmetlen,megmentő hang mögülem. Barnus elnézett a fejem mellett,majd gúnyosan mosolygott a bátyámra.
     -Nem látod? Épp csókolózni próbálnánk,de VALAKI megzavart minket... Vagy esetleg magadnak akarod a lányt? Mert nem adom. Legfeljebb osztozhatunk rajta!
    -Hogy mi???
    -Ádám,segíts -suttogtam.
    -Engedd el! -szólt fenyegetően.
   -Dehogy engedem. Miért tenném? Ő az enyém.
   -Azt mondtam engedd el,különben megjárod!
   -Jaj de félek -gúnyolódott Barnabás. Ádám egy rögtönzött mozdulattal a srác mellett termett, kirántotta a kezemet a szorításból,majd hátrébb lökött. -Most mi lesz? Meg fogsz verni? Na gyere -mondta Barnabás és abban a pillanatban kapott egyet a hasába. 2 haverja pont akkor jött ki cigizni,így meglátták a bunyót és rögtön mentek segíteni neki. Ádám egyedül,de koránt sem megijedve.
   -Alex. Menj be a lakásba. Én meg kikísérem az urakat.
   -De...
   -Azt mondtam menj be. Nem lesz semmi,csak kiviszem az utcára őket.
   -Hát jó. -szót fogadtam és bevonultam. Nyomott hangulatomat mindenki észrevette mikor beléptem a házba,de tudták,hogy ilyenkor jobb nem velem foglalkozni. Bence ült le mellém.
   -Mizu?
   -Barnabás... -motyogtam magam elé.
   -Hogy? -emelte fel a hangját.
   -Nyugi. Ádám elintézte őket. Kiküldte. Bár már ennek is 10 perce -húztam el a számat és kezdtem rosszat sejteni.

Fél óra elteltével Ádám még mindig nem volt sehol,a vendégek is majdnem mindenki elment,csak Bence,Blanka,Patrik és Bella volt itt. Már ideges voltam nagyon.
    -Dana, hol van Ádám? -ült le mellém Blan.
    -Nem tudom -húztam meg a vállam. -Kint láttam utoljára. Megyek és megkeresem.
Kint az udvaron nagyon meglepődtem. Senki nem volt kint,a nagykapu nyitva volt és a pázsiton foltokban fekete trutyi éktelenkedett. Elfogott a rémület. A nagykapuhoz futottam és kinéztem az utcára. Sehol senki. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam. A zene a kertben szólalt meg. Ijedtemben hatalmasat ugrottam. Becsuktam a kaput és már futottam is a telefonért,majd vissza a házba.

   -Lex. Mi van veled? -nézett rám Ben.
   -Blan... Hol... Hol van Blan??
   -Az emeleten. De mi van? Mondj már valamit!
   -Ádám... Valami biztosan történt Ádámmal. Láttam. Vér van kint a füvön és eltűnt. Eltűnt a bátyám,egy szó nélkül. Ben...Bence... -csuklott el a hangom,azzal együtt minden erő elszállt belőlem. A lábam összerogyott, szemhéjam úgy záródott le,mintha ólomsúly húzná lefelé. Éreztem,hogy a földön térdelek és karok zárkóznak körém. Aztán itt megszűnt újra,a külvilág. Pont,mint régebben...