40. rész

Sziasztoook! :D
Meghoztam az új részt, bár ebbe nincs semmi érdekes.

Viszont. Új év alkalmából ma két résszel készültem, ezért

olyan ÉJFÉL tájban nézzétek az oldalt, ha akarjátok/tudjátok, mert 

akkor hozom a kövi részt. :)

Az sokkal eseménydúsabb lesz. Na nem is húzom az időt.

Remélem tetszeni fog, jó olvasást!
Puszi :*

Dátum: február 16. /kedd/
Téma: Vivien és Zsombor
Hangulat: Boldog és szomorú



       Délelőtt mentem Márkhoz, így nem mentem iskolába. Reggel az ágyamon fekve a plafont bámultam, amikor kopogtak az ajtómon. Egy hangos "Gyere" kiáltás után Zsombi lépett be a szobámba.

      -Jó reggelt Húgi -köszönt a megszokott módon (az elmúlt időben rájöttünk, hogy semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy testvérek vagyunk, így húginak kezdett el nevezni, de nem bánom :) )
      -Neked is. Mizu? Ilyenkor már fent?
      -Tudtam, hogy ma mész tornára, de előtte beszélni akartam veled.
      -Igen? -kérdeztem meglepetten. -És miről?
      -Viviről.
      -Vivi?

Na igen. Viviről nem nagyon beszéltem az elmúlt időkben. Mióta a saját öccse (!!!) leütötte és hazahoztam ápolni, azóta eléggé jóba lettünk. Kiderült, hogy nem is olyan hárpia, mint én azt 2,5 éve tudom. Igazán klassz fej csaj. Elmesélt egy csomó mindent, hogy miért vált olyanná aki volt, hogy mi lett a szüleivel és a többi (ebbe most nem mennék bele részletesen). 2 nap után hazament az anyjához, mert már hiányolták, viszont az öccsével nem beszél, hiába hívogatja a fiú. Elég sokat járt át hozzánk, és Zsombival is rengeteg időt töltött. Nem szóltam nekik arról, hogy láttam a csókjukat, Ők sem beszéltek róla, így megmaradt abban a hitben, hogy csak ketten voltak. Ám de, ma miután Zsombi bejött....

     -Igen, Viviről szeretnék beszélni.
     -Mit kéne róla?
     -Hát... Ami azt illeti nagyon sokat -mondta, és már láttam rajta mi lesz ebből. Szeme csillogott, apró mosolyráncok jelentek meg körülötte, pedig arca komoly volt. És elpirult!!!!!
    -Hát, akkor hallgatlak -mosolyogtam rá biztatóan.
    -Nos, tudod... Öhm... -kezdte zavartan. -Amikor Vivi itt volt és ápoltuk... és Te elmentél bevásárolni... Nos, elcsattant egy csók közöttünk filmnézés közben -nyögte ki végre. Visszafojtott mosollyal néztem rá.
     -Igen? -kérdeztem tettetett döbbenettel.
      -Nos, aha...Meg, találkozgattunk, randiztunk, meg úgy minden... És, azt hiszem egymásba szerettünk. Nem is olyan rossz fej a csaj. És, hát. Most járunk -beszélt teljesen zavartan.
      -Zsombi. Nagyon örülök neki -mosolyodtam el, mert úgy tűnt, teljesen lefagyott. -A csókról pedig tudtam -vallottam színt. Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd elmagyaráztam neki.
      -Akkor nem bánod? -kérdezte félve.
      -Nem. Örülök nektek -mosolyogtam. -Már csak az én szerelmi életem kéne tudnom... -mondtam halkan, mire bánatos mosollyal nézett rám, majd kiment a szobámból, mert mély depresszióba estem. Bence bezzeg velem nem beszél. Váááááááááááá.................................