34.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. :)
Kérlek komizzatok! :$
Egyébként átléptük a 7000-ret, amit nagyooon szépen köszönök.

El sem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog az írásom.

Köszönöm. Nem is húzom az időt, mert nem azért jöttetek.

Jó olvasást. :*

Dátum: december 5. /szombat/
Téma: Bátyám????
Hangulat: Sokkolt és ideges


     Je-je. Megszereztem a jogsimat, és végre használhatom az új autómat. :)
Szülinapom óta Zsomborral kicsit közelebbi kapcsolatba kerültem. Csókolózunk, de nem járunk. Rengeteg időt töltünk együtt, de nincs köztünk semmi. Gyakran kitér a csókjaim elől, szomorú fejjel elmegy, majd egy fél óra múlva bejön és "letámad". Ezt a vadságot azzal indokolja, hogy nem lehetne, de nem bírja nélküle(m). Annyira édes. <3
Már egy hete készülök a mai napra, felejthetetlenné akartam tenni Zsombor 18. szülinapját. Hát, ez sikerült is, csak épp nem úgy ahogy terveztem.
Meghívtam pár jó arcot, akiket Zsombi megismert az elmúlt időkben, hogy egy fergeteges bulival köszöntsük az ünnepeltet. Apa megengedte, hogy a házban tartsuk, ennyivel megkönnyebbítve a dolgomat.
Délután csak azzal foglalkoztam, hogy mindent beszerezzek a bulira. A tortát már egy héttel ezelőtt megrendeltem, csak el kellett menni érte. A gitárórát is ellógtam csak azért, hogy minden tökéletes legyen, mire Zsombor haza ér (elküldtem Blankával és Bellával moziba. :D).
Apropó, Bella. A szülinapom estéjén a bárban láttam Dominikkal csókolózni. Másnap átjött beszélgetni. Láttam rajta, hogy kínosan feszeng, mire kibökte, hogy nagy hülyeséget tett. Játszottam az értetlent, mire elmagyarázta.
-Már tudtam -mondtam lazán. Kikerekedtek a szemei. -Láttalak titeket. És most akkor jártok? -néztem csodálkozva rá.
-Nem -rázta meg hevesen a fejét. -Egyenlőre csak randizunk.
Ám de, Ben és Tina csókja sem volt semmi, ugyanis másnap futótűzként terjedt a hír, miszerint Bence és Martina összejöttek és boldogabbak már nem is lehetnének. Hát... Örülök a boldogságuknak. :3 ^^


      Szóval. Visszatérve a mai napra. Este 8-ra vártam mindenkit, Zsombiékat pedig negyed 9-re. Ő úgy tudta, azért nem mehetek velük, mert gitárra megyek. Kegyes hazugság! Ez még belefér. :D
       -Boldog szülinapooot! -kiabálta mindenki előugorva, amint hallottuk, hogy megérkeztek. Zsombi arcán döbbenet futott végig, majd, mint aki könnyeit akarja visszafojtani, sűrűn pislogni kezdett.
      -Köszönöm -préselte ki magából ezt az egy szót.
Mindenki elvegyült a tömegben (tömeg?? Kb. 20 fő. :D Bár a mondás alapján: Kettő még társaság, három már tömeg.). Éjfélre terveztem az ajándékok átadását, fél 12-re pedig a tortázást. Bár ilyenkor már tilos lenne nasizni, ez egy kivételes alkalom. :P Na jó, nem jövök én itt az egészséges életmóddal, mikor ugyan úgy eszek belőle én is. ^^
Negyed 12-kor a zenét lehalkítottuk, a lámpákat felkapcsoltuk.
Pont az eltervezett időre kipakoltunk minden kaját, mindenki előkészítette az ajándékát és megkezdődhetett az igazi szórakozás. Alias: röhögés, hogy ki milyen ciki dolgot vett. ^^
 
      -Boldog szülinapot -mondtam, nyújtva felé a kis csomagot. Egy pólót vettem neki, fekete alapon fehér sárkánymintás.
     -Köszönöm szépen -mosolyodott el. Már hajoltam volna hozzá, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Mit sem törődve vele, hajoltam közelebb Zsombihoz, hogy megcsókoljam. Ajkunk már egymásét súrolta, amikor krákogtak. Azonnal felismertem. Hirtelen elléptem előle. Apa elkerekedett, mégis dühös szemekkel bámult minket.
     -Ez mégis mi akart lenni?
     -Egy csók?! -kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
     -Egy csók??? -nézett rám hitetlenül.
     -Most mi olyan para?? 17 vagyok nem ez az első csókom, ezt Te is tudod! Ez csak egy puszi. Szájra- magyaráztam kicsit szemtelenül. Apa már rég nem rám figyelt, szemével Zsombort szúrta ki magának. A teremben hirtelen lett csend, mindenki feszült figyelemmel bámult minket. Zsombi merev testtel állt mellettem, farkasszemet nézve apuval.
     -Mi ez az egész?? Miért kell ezen ennyire kiborulni? -kérdeztem.
     -Semmit... Ismétlem, SEMMIT nem tud az egészről -bökött rám- ,de Te! Te mindent tudsz, hisz azért vagy itt -mondta apa higgadtan, mégis vészjóslóan.
     -Mi folyik itt? -kapkodtam a tekintetem. Ahogy elnéztem, mindenki ezt tette.
     -Képes lennél... Képes lennél a saját húgoddal csókolózni? A húgoddal kacérkodni?? -kérdezte apa, mire kikerekedtek a szemeim. Hogy miiii???? :O
    -Apa... Te miről beszélsz? -szólalt meg halkan Ádi.
    -Ideje megtudniuk, Zsombor... Hallják tőled.
    -Mégis miért tőlem?? Te vagy az aki miatt itt vagyok. Neked kéne velük közölni, nem?? -kérdezte, még mindig állva apa tekintetét.
     -Rendben -bólintott. -Ádám, Blanka, Daniella... Szeretném most már normálisan bemutatni Nektek Prezsler Zsombort, vagyis Antalfy Zsombort, a féltestvéreteket -mondta elhaló hangon.
     -Mi van???? -kérdeztük mindhárman egyszerre. Zsombi felé fordultam. A szemeim már megteltek könnyel, de tudni akartam.
      -A testvéretek -ismételte apa.
      -Igaz ez? -kérdeztem. Egy darabig állta a pillantásom, majd elkapta a fejét és aprót bólintott.
      -Sajnálom -suttogta.
      -Mi?? Sajnálod??? Ezt Te sem mondhatod komolyan! Végig tudtad, hogy a húgod vagyok, de játszottál velem?? Mi ez, ha nem szemétség?? Zsombi... -az utolsó szót már alig bírtam kimondani. Patakokban folyt a könnyem. Kezem hirtelen lendülettel a fiú arcán csattant, majd fejemet elkapva rohantam el, ki a házból.
Beültem a kocsimba és kihajtottam. Ádám futott utánam, de akkor már az útra kanyarodtam ki. A visszapillantóból láttam, ahogy beletúr a hajába és elkezd futni hátra az udvarba.

     Összetörve éreztem magam. A szívem darabokban hevert és egyszerűen nem tudtam, hova szóródtak a darabok. Kesze-kuszaság volt a fejemben, a szívemben és a lelkemben. Idegesen doboltam a kormányon, szememből patakként folyt végig arcomon a sós víz.
Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a testvérem. A bátyám az a srác, akibe már első pillanatban beleszerettem. De ez mégis hogyan lehetséges?? Abban a pillanatban minden leesett. Nem tudtam hova tenni a mosolyát. Most minden beugrott. A gödröcskék, az óvatosság... Apa és Ádám mosolya... Mind a háromnak egyformán görbül a szájuk. A saját bátyámba szerettem bele... Istenem. Hogy nem vettem észre? Már értem miért volt néha távolságtartó... De ha tudta, hogy a húga vagyok, miért tette ezt??
Beleszerettem.
Ezeken gondolkodtam és koncentrálni is alig bírtam...

Éles fény, vakító reflektorok, egy hangos durranás és teljes sötétség. Semmi más...