32.rész

Dátum: október 23. /péntek/
Téma: Csók
Hangulat: Váááá... :O *.*


     Reggel esett az eső, így egy hosszú ujjú garbót vettem fel szűk-farmerrel.
     -Jó reggelt -köszöntem mosolyogva a konyhában nyüzsgő bátyámnak.
     -Neked is! Gyere, ülj le! Rántotta -mutatott a serpenyőre. Az illatokból már tudtam mi az. Ádám csinálja a legfinomabb tojásrántottát a világon. ^^
Megreggeliztünk, majd felajánlotta, hogy elvisz suliba autóval, amit szívesen el is fogadtam. Megbeszéltük, hogy délután elmegyünk moziba, majd enni valamit.

Suliban angolon megint "kihúztam a gyufát"... :3 :D
      -Lex, nem lesz ez már sok? -kérdezte Ben röhögve.
      -Áh, dehogy. Idén ez még csak a 17. szóbeli figyelmeztetésem. Meg a 2. írásbeli -vontam meg a vállam komolyan, majd elröhögtem magam. Valahogy csak leérettségizek belőle jövőre. :P
Törin dolgozatot írtunk (Áron lesúgta az egészet. :D). Tesin fociztunk, ahol kapus voltam és az egyik idióta fordulatból jól állon rúgott. Szakadtam a röhögéstől, főleg amikor annyira megijedt, hogy valami bajom lett. De amúgy elég unalmas volt a nap.

    -Halihó -kiáltottam el magam mikor beléptem a házba.
    -Szia -hallottam meg Zsombi hangját a nappaliból. Éppen a TV-t nyomkodta.
    -Ádám? -kérdeztem.
    -El kellett mennie. Hagyott üzenetet.
    -Oh. Oké, köszi -mondtam és kimentem a konyhába. Mindig ott szoktunk üzizni. :)
És ahogy sejtettem. A hűtőn volt a levél.
"Alex.
 Be kellett mennem dolgozni. Kérlek ne haragudj rám. Bepótoljuk.
Szeretlek. Ádi"
Köszönöm. Akkor ugrott a délutánom is. Ha Ádámnak be kellett mennie melózni akkor csak másnap reggel ér haza. Apa is estig dolgozott. Az eső szakadt, a többiekkel sem tudtam találkozni. Mérgesen felmentem a szobámba és bevágtam magam mögött az ajtómat. Levetődtem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Beraktam a kedvenc zenéimet és felléptem FACEBOOK-ra meg SKYPE-ra. Fent volt Bell is és Tina is. Azonnal videóhívást indítottam.
10 perc után kopogtak. Megkértem a lányokat, hogy maradjanak csöndben és akkor nem kapcsolom ki a hangokat, hadd hallják Ők is.
     -Gyere -kiáltottam. Zsombi nyitott be.
     -Mi a baj Dana? -kérdezte aggódva.
     -Semmi. Ádám lerázott.
     -Mármint? -nézett értetlenül.
     -Elmentünk volna be a városba mozizni meg enni, de megint elment abba a hülye melóba. Mostanában mindig ott van -mérgelődtem.
     -Ééértem -húzta össze a szemöldökét. -Megfelelő lenne az is, ha esetleg velem jönnél?
     -Tessék?
     -Gyere -rántott fel az ágyról és a szekrényemhez vezetett. -Na, vegyél fel valami csinit. Színházba megyünk -kacsintott. -Egy óra múlva várlak a kocsinál -és becsapta az ajtómat. Abban a pillanatban őrült sikítás tört ki a gépemből, és rá kellett jönnöm, hogy drága barátnőim mindent hallottak.
      -Danaaaaaa. Randiztok -kiabált Bella.
      -Ne ordíts! A végén meghallja -röhögtem. Előszedtem pár, ilyen alkalmakra tartogatott ruhámat (egy fekete-fehér kockás koktélruhát; egy hosszú, testhez simuló, sötétkék ruhát; és egy fekete-fehér csíkos térdig érőt. 3 különböző cipőt is elővettem: egy fekete magassarkút a koktélruhához; egy lapos talpú, fekete balerina cipőt a kékhez; és egy fekete, térdig érő lakkcsizmát), majd mindegyiket felpróbálva a lányoknak mutogattam.
     -Na melyik legyen?? -kérdeztem gondolkozva.
     -Én a csíkosra szavazok -mondta Tina.
     -Aaa. Nem! A kockás jobb volt... -vitatkozott Bell. Nem sokra mentem velük, ezért végső esetben még ott volt a nővérem, aki mindig tudta mi illik hozzám. Videóhívást indítottam.
     -Oké. Fontos! Segíííts -nyavalyogtam.
     -Oki. Mondjad.
     -Ez, vagy ez?! -mutattam a ruhákat a kamerába.
     -Hmmmm -végigmérte őket. -A kockás koktél ruha!
    -Köszönöm. Életmentő vagy -mosolyodtam el, majd elkezdtem öltözni.
    -Nincs mit. De hova mész? -kérdezte a még mindig hívásban lévő Blan.
    -Zsombival színházba -mosolyodtam el, mire Blankának fülig ért a szája és majdnem elkezdett visítani.
Elkészültem mindennel, feltettem egy natúr sminket és kivasaltam a hajamat.


    -Csinos -mondta Zsombi mosolyogva amikor lementem a lépcsőn.
    -Köszönöm. Te is jól nézel ki -ez volt az igazság. Öltönyt viselt, hozzá sötétkék nyakkendőt vett fel. Kimentünk az autóhoz és elindultunk.
Már 7 óra volt, sötétedett. A színház előtt pár velünk egy idős párok álltak, de annál többen az idősebbek.
    -Várj itt -szólt Zsombi, amikor leparkolt. Az ezüst színű autó csillagként hatott az estében. Bólintottam, majd kiszállt. Keresett valamit a csomagtartóban majd az ajtómhoz lépett. Kinyitotta és a kezét tartotta. Megfogtam, mire kisegített az autóból. Rengeteg szempár szegeződött ránk, többen elkerekedett szemekkel, mások mosolyogva néztek minket. Zsombor előhúzott egy vörös rózsát amikor kiszálltam, és felém nyújtotta. Éreztem, hogy elvörösödöm, de udvariasan elvettem. A karját tartotta, amibe belekapaszkodtam. Így indultunk a bejárathoz. Tisztára olyan volt, mint a filmekben. Fülig érő mosollyal, az oldalamon Zsombival tipegtem a sorhoz. Hallottam pár elejtett mondatot, mint pl.: jaaj, de nyálas; milyen romantikus; hány évest játszanak??; milyen édesek; szép pár; én is akarok ilyet; jól van, majd valamit kitalálok.... És a többi. Rettenetesen boldog voltam. Lehet, hogy még csak 17 leszek, Zsombi pedig 18, de attól még ez az egész annyira aranyos volt.
Másfél órásvolt az előadás, amit rettenetesen élveztem.
Elindultunk hazafele... Legalábbis én azt hittem, hogy hazamegyünk. De tévedtem. Zsombi lehajtott az egyik kereszteződésnél.
     -Hová megyünk? -kérdeztem csodálkozva.
     -Mindjárt meglátod -mosolyodott el halványan. Valóban, 10 perc autózás után megálltunk. Megint kisegített az autóból, és a bejárat felé vezetett. Egy elegáns étterembe hozott. Leültünk az egyik boxba, majd rendeltünk egy italt.
    -Hogy tetszik??
    -Zsombi, ez gyönyörű. Köszönöm -néztem rá elképedve, mire mosolyogva belemélyedt az étlapba.
Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. 10 körül jöttünk ki az étteremből vidáman. Az eső elállt, kellemes meleg lett, ezért úgy döntöttünk elmegyünk még sétálni a szemben lévő parkba. Kézen fogva mentünk, nevettünk, szórakoztunk, beszélgettünk. Leültünk az egyik padra és az eget bámultuk. Korom sötét volt, csak egy kb. 5 méterre álló lámpa világított. Alig emlékszem, hogyan történt. Egymás felé fordulva nevettünk, mire a szél a hajamat a szemembe fújta. Zsombi kisöpörte, és mosolyogva nézett rám. Majd elkezdett felém hajolni, és csak annyit vettem észre, hogy ajkunk összeér és megcsókol. Egyik kezével közelebb húzott, míg a másik az arcomon pihent. Az én kezeim a nyaka köré lendültek. Erős vágyat éreztem és nem akartam elengedni. Talán egy perc után eltolt magától. Csillogó szemekkel néztem a nagy, döbbent szemeibe.
     -Mennünk kell -mondta, és felállt. Felhúzott a padról, majd a vállamra terítette az öltönyét. Így sétáltunk vissza az autóhoz. A kezemet fogta, de valami megváltozott, mint amikor idefele jöttünk.
A visszaút is csendesebb volt. Háromnegyed 11-re értünk haza. Becsuktuk magunk után az ajtót, majd felballagtunk a lépcsőn. Megálltunk a szobámnál.

    -Köszönöm, ezt a csodás délutánt -mondtam halkan, egy óvatos mosollyal.
    -Nincs mit. Remélem jól érezted magad.
    -Remekül. Ezt is köszönöm -nyújtottam át neki az öltönyét. Elvette, de nem mozdult.
    -Jó éjszakát -hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam. A szánk már összeért, mire óvatosan elfordította a fejét, így az arcára adtam egy puszit. Döbbenten álltam.
    -Jó éjt -csalódottan elengedte a kezem, és arcára szomorú pillantás ült ki. Megfordul és bement a szobájába.
Elkerekedett szemekkel néztem utána. Mégis mi volt ez?? Megcsókolt az este, de most...?! Ahh... Inkább alszom.